Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám

194 mikor a feladónak csekély dij leiizetése ellenében érdekbevallás utján módjában van magát a normális kártérítésen leiül teljes kártérítésre biztosítani. E kifogásokkal szemben azonban reá kell mutatnunk arra, hogy a régi szabályozás kézenfekvő defektusai nem szolgálhatnak mentségül a meglevő hibákat még tovább kimélyítő szabályozásnak. Ami pedig az érdekbevallás utján való védelmei illeti, az nyilván a félnek külön költségekbe kerülő biztosítási ügylete, amelynek kétségtelen előnyei a normális ügylel e hiányaival nem kompenzálhatok. A kártérítés mérvének ily korlátozott megállapítása mész kirívóbbá válik a N. E. 36. * cikke rendelkezésében, amely a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetén beálló u. n. teljes kártérítési szabályozza, Teljes kártérítés alatt a B. E. azonos előfeltételek mellett a damnum emergens és a lucrum cessans, tehát a teljes egyéni érdek megtérítését rendelte, a X. E. 34. cikke ilyenkor is csak a maximális szabványtétel kétszereséig terjedő kártérítést ad. A N. E. ezt a kártérítést — nyilván a vasúti dogmatika hagyományai kedvéért — „teljes" kártérítésnek nevezi: kézenfekvő azonban, hogy az objektív értéken felépült, ezt is szabvány tételekben maximalizált összeget egyszerűen megduplázó, tehát alapját és eredményét tekintve, a valóságos értéktől messze elmaradt kártérítés, teljes kártérítésnek nem nevezhető. Az uj szabályozás kétségen kívül a fuvarozó közönség érdekeinek jelentős sérelmével jár. Az Egyezmény szerkesztői e rendelkezés indokolássá! és — tekintve, hogy a vasúti jognak a gazdaság érdekei által megkívánt, begyökerezett posztulá1 urnának visszafejlesztéséről van szó — mentségét, abban találták, hogy a drágaságok most feltétlenül fuvarozható árukká válván, a vasút hallatlan kockázatot vállalna arra az esetre, ha a kártérítést nem maximálván, valamelyik alkalmazottjának dolusa vagy gondatlansága folytán az elvész vagy megsérül. Kellő objektivitással megállapíthatjuk, hogy a N. E. e szembeötlő hibái és mindazok a szabályok, amelyek a B. E. intézkedéseivel szemben a fuvarozó közönség érdekeinek sérelmét jelentik,. abban az eredendő fogyatékosságban gyökereznek, amely az Egyezmény keletkezése idejének közviszonyaival van kapcsolatban. Az uj Egyezmény megalkotására kiküldött delegátusok az inflációs, valutaromló idők zavaros és bizonytalan miliőjében folytatták tárgyalásaikat. Gondolkodásukat befolyásolta, elhatározásukat determinálta az európai államok valutáinak folyton fokozódó devalvációja, ennek következtében a fuvardijak elértéktelenedése és a szállítás anyagi és technikai bizonytalansága. Nyilván innen ered az a törekvés, hogy a vasút kötelezettségei a lehetőség szerint enyhittessenek, rendkívüli kockázata csökkenjen, és ez a légkör magyarázza meg a vasút előnyére és a felek terhére intézményesített azon újításokat, amelyekben a tárgyilagos bírálat a nemzetközi vasúti jog visszafejlődésének tüneteit konstatálja.