Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám

190 Az uj nemzetközi vasúti egyezmény. 1928 október elseje jelentős dátuma a nemzetközi forgalmi jog. történetének. Ezen a napon lépett hatályfba az 1924 tavaszán Bernben tartott tanácskozásokban megalkotott uj nemzetközi vasúti egyezmény és ezzel az egységes fuvarozási jog gondolata, amely 1874-ben két svájci ügyvéd, de Seigneux és Chnst utópisztikus ötleteként merüli fel, szinte maradók nélkül valósággá vált. A vasúti árufuvarozás tárgyában létrejött nemzetközi egyezmény a szakjogász partikuláris érdeklődésén túl, két szempontból vizsgálandó és Ítélendő meg: a nemzetek közötti áruforgalom és a nemzetközi forgalmi jog fejlődése szempontjából. Már az 1890. október 14-én létesített Berni Egyezmény (B. E.) hatalmas lépés voH a nemzetek közötti vasúti forgalom egységesítése irányában és pusztán keletkezése tényével nemcsak a népek közötti árucsere, hanem az európai államok fuvarozási jogának uj korszakát nyitotta meg. Az uj Nemzetközti Egyezmény (N. E.) ujabb jelentős állomás a technikai és jogegység haladási irányában: életbelépése óta az európai szárazföldet egységes technikai készséggel berendezett és azonos törvénnyel szabályozott forgalmi vonalak hálózzák be. A N. E. 2. cikkében a gépkocsijáratokat és hajózási vonalakat is bevonja az egyezménnyel szabályozott forgalmi közösségbe. E rendelkezés jelentősége sokkal több mint a szerkezeti nóvum érdekessége, a vasúti jog uralmának e kiterjesztésében ott szunnyad már egész világot átfogó egységes forgalmi jog csirája. A távlat határtalan: a technika fejlődésével a gözimozdony eltünhetik a fuvarozási eszközök sorából, de az a gondolat, amely a vasúti közlekedésen felépülve intézményesítette a forgalmi jog egységét, megfinomodva és átalakulva tovább fog élni és fejlődni a közlekedési eszközök fejlődésével. A forgalmi egységre való törekvés azonban nem öncél. Gazdasági és jogi szempontból az egységes szabályok gyűjteménye akkor nyer valóságos értéket, ha a partikuláris jogok darabosabb intézkedéseivel és a megelőző jogállapottal szemben egyúttal haladottabb, könnyebben kezelhető, a hiányolt szükségletet teljesebben kielégítő rendszert teremt. Ebből a szögből nézve is megállapítható, hogy a N. E. sok szerencsés újítást hozott, bár az objektív bírálat itt súlyos kifogásokat emelhet, különösen azért, mert szabályai számos vonatkozásban a fuvarozó közönség érdekei szempontjából jelentős megszorításokat, — ha a jog fejlődését, a szerződő felek érdekeinek lehető igazságos kiegyenlítésében látjuk — a gazdasági és jogi haladással ellentétes irányban való visszafejlődést mutatnak. Alig van jogterület, amely oly kevéssé kívánná meg, sőt amely oly kevéssé tudná elviselni a szabályozás állandóságát, mint a vasúti fuvarozási jog területe. Technikai újítások, a gazdasági viszonyok átalakulása, a kereskedelmi élet változásai, uj szükségleteket és a szükségletek kielégítésének uj