Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Az álrészvényes szavazati joga

171 Az álrészvényes szavazati joga. A kir. Kúria legutóbbi P, IV. 3087/1928. sz. ítéletében a részvényjog alapvető kérdéseiben a gazdasági életet legközelebbről is igen érzékenyen érintő elvi fontosságú határozatot hozott. Kimondta nevezetesen, hogy semmis a részvénytulajdonos felperes és szindikátustársai közöd egyfelől, alperes bankok közön másfelől létrejött az a megállapodás, mely szerint mindaddig, amíg alperesnek a r.-t.-gal szemben követelése áll fenn, a felperes és tulajdonostársai tulajdonában levő részvénybirtokból folyó jogok gyakorlása alpereseknek olyként engedtetett át, hogy ezek anélkül, hogy a részvények tulajdonosai, vagy azok képviseletére jogosuk meghatalmazottak lennének, jogositva vannak az ez alatt az idö alatt tartandó akár rendes, akár rendkívüli közgyűlésre a részvényeket bárki nevére letenni és a közgyűlésen ezekkel a nei i részvényesi szavazatokkal oly határozatokat hozni, amelyei alperesek a hitel fentartása biztosítása, vagy behajtása céljából szükségesnek tartanak, kifejezetten hangsúlyozva, hogy ezen nem részvényesek joga kiierjed a r.-t. mérlegének megállapítására az aktívák és passzívák érlékelésére, igazgatósági és felügyelöbizotsági tagoknak meghatározott számban való delegálására. Ezen döntést sajnos aggályosnak kell tartanunk, miután ellenkezik ugy a gazdasági érdekkel, mint szerény nézetünk szerint a K. T.-vel és a birói gyakorlatiak A magán- és hiteljog területén vezető elv, hogy a felek mindazt meglehetik, amit a törvény, illetőleg a közerkölcs nem tilt. Az indokolásban deklarált anyagi jogszabály (1. Nagy Ferenc: Keresk. Jog kézikönyve I. kötet 347 lap), hogy a törv. a r.-t. nemcsak alapítását, de működését is csak bizonyos; kölcsönös hit és bizalom, valamint közjó érdekében felállított és a visszaélések megakadályozására szolgáló fel ételek és korlátok mellett engedi meg, ebből a szempontból lehet megfelelő, de az ilyen általánosságban tartott szabályok valódi értékét mindig a belőle vont következtetések adják. Elörebocsátandó, hogy a döntésben a kir. Kúria kimondja ugyan egyhelyütt, hogy a társaság többi hitelezőjének vagy részvényeseinek joga kijátszására irányuló átadás semmis, de ilyen célzatot tényállásként sehol meg nem állapit, — elutasító táblai ítélet folytán meg sem állapíthatott, — sőt máshelyült csupán arról a körülményről beszél, hogy a részvények átadása a többi érdekeltek jogát sértheti, ugy hogy nézetünk szerint a döntés nem kívánja valamely dolus speciális fenforgását, hanem a semmiséghez elegendőnek tartja annak lehetőségét, hogy a megállapodás harmadik, személyek jogát sértheti. A megállapodás semmisségével kapcsolatban kimondja a kir. Kúria, hogy a közgyűlésen a részvényesi jogokat csak a valóságos részvényesek, vagy azok meghatalmazottjai, de nem az álrészvényesek gyakorolhatják. Ennél a kérdésnél ugy véljük a kir. Kúriának kifejezetten foglalkoznia kellett volna az ellenkező gyakorlattal, mert a C. V. 217/1913. (azonos C 299.' 907) — uj Döntvénytár XVI. 1672 — kimondja, iiogy a részvényeknek u. n. álrész vény esek részére való átadása és ezeknek a közgyűlésen részvényesi minőségükben történt szerepeltelése