Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Az álrészvényes szavazati joga

172 csak akkor szolgálhat alapul a közgyűlési határozat megsemmisítésére, ha a részvények ilyen átruházása valamely visszaélés keresztülvitele, vagy valamely jog kijátszása céljából történt. Bozóky szerint is (Magyar keresk. jog I. k. 564. old. 13. j.) a szavazati jog átruházása a gyakorlatban rendkivül el van terjedve. A német H. G. B. akárcsak a K. T. nem szabályozza azt a kérdést, vájjon a zálogszerződésben át lehet-e a szavazati jogot ruházni. Staub (12 und 13 Auflage 252. § Anm. 5. és 3189. Anm. 6.) ezt természetesnek és megengedettnek mondja, ugyanez a német biróságok álláspontja is (1. az otí felhívott döntéseket). Giesecke (Das Aktienstimmrecht der Bankén 19. old.) kifejti, hogy szük és nem felel meg a helyes törvényértelmezésnek ,.részvényes" alatt csupán ,,a tulajdonost" érteni s hogy a törvény — amelynek intézkedései lényegileg azonosak a magyaréval, — nem zárja ki. hogv a megbízott mellett valaki a saját nevében, de más részvényével szavazzon. Ugyanő kimerítően és igen tanulságosan ismerteti a külföldi törvényeket és birój gyakorlatot; helyszűke folytán csupán a szomszédos államok közül említjük meg, hogy az osztrák Oberster Gerichíshof 1922. óta elismeri a „Legitimationsübertragung"-ot és a cseh 1924. október 10-i törvény a bankoknál letett, vagy elzálogosított -részvényekre vonatkozólag megengedi a szavazati jog átruházását, ha az átruházás az elöszabolt formában történt. Nem meggyőző az indokolás azon tétele sem, amely a K. T. 164. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel a részvényeknek oszthatatlanságát akként értelmezi, hogy ez kizárja az oly megállapodást, mely a tulajdont a felperes részére fentartja, mégis a részvénytulajdonban rejlő és attól el nem válaszlható teljes és kizárólagos jogi hatalmat bizonyos, fentebb megjelölt vonatkozásokban alperesekre ruházza, mert kétségtelen, hogy a szavazati jog és egyéb részvényesi jogok gyakorlása nem a részvényektől elvonatkoztatottan, hanem éppen a részvényokirat alapján történt, tehát a részvény, mint olyan megosztás tárgya nem volt. Nem meggyőző továbbá, hogy miután ez a szerződési jogosultság közvetlenül nemcsak arra irányul, hogy az alperesek, mint hitelezők a fentebb megjelölt követeléseik biztosítására ekkénr lekötött részvényekből kereshessenek követeléseik erejéig ezek lejárta után kielégítést, ez a szerződéses megállapodás a kereskedelmi zálogjog fogalmi körét is túlhaladja, tehát egész terjedelmében törvényes tilalomba ütközik, mert lényegileg nem köttetett ki más, mint a zálogtárgy rendeltetésszerű használata — a részvényesi jogok gyakorlása a részvény használatának lévén tekinthető — a hitelező pedig a zálogtárgyat az adós beleegyezésével használhatja (Staud: Magyar magánjog, 142. lap). De nézetünk szerint a döntés helyessége nem ezeken, az irodalomban és gyakorlatban nagyrészt már amúgy is megoldott problémáknak jog-dogmatikai nagyobb megalapozottságán fordul meg, hanem azon, megfelel-e a gazdasági élet jogos érdekeinek, mert ellenkező esetben a hiteljog saját céljaival jő