Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

143 gában az a körülmény, hogy az adós papirkoronában fízel az „indokolatlan előny" igazolását feleslegessé teszi. Való ugyan, hogy .,100 aranykorona helyett egyet, vagy még annyit sem fizetni, elég nagy előny", de ez a kézen fekvő igazságnak látszó következtetés is csak olyan értékű, mint minden általánosítás. Az esetek legtöbbjén e tipikus igazság talál, de számtalan konkrét eset volt. mikor még az ilyen kedvező — 100 aranykorona helyett egy aranykorona — teljesítés sem jári előnnyel, még kevésbbé indokolatlan előnnyel az adósra. Ha például a ház, amelynek vételárával a vevő tartozott, a vételár lefizetése előtt leégett — a csökkent értékű koronában teljesített fizetés dacára a vevőt előny nem érte. Adott esetben a béke utolsó éveiben megkötött birtokvételi szerződésből kifolyólag, a vételárhátralák a háború első napjaiban vált esedékessé. Felek ekkor megállapodtak abban, hogy a vételár fizetését 1919-re halasztják. A vevők ,a vételár kiegyenlítésére készen tartott egész összeget ezután hadikölcsönbe fektették. Való, hogy 1919ben sokkal rosszabb valörü koronával egyenlítették ki tartozásukat, de az átértékelés nélküli teljesítés reájuk semmiféle előnnyel nem járt, mert a vételárnak szánt összeget hadikölcsönkötvényekben 99% erejéig elvesztették. Gyakori eset volt, hogy a vevő a vételárhátralékra készen tartott összeget takarékbetétben helyezte el; itt is valorizálatlanul fizetett később, de nem jutott semmi előnyhöz, tekintve, hogy az egész vételárra szánt összeg, nála is elértéktelenedett. A példák könnyen volnának folytathatók, első pillanatra is megállapítható azonban, hogy mindezen esetekben a névértékben való fizetés dacára, az adós javára indokolatlan előny nem mutatkozik: in contrario „indokolatlan előny" feltétlenül jelentkezne ott, ahol — a szolgáltatás szándékolt egyensúlyától való eltérést elvileg, jogellenesnek minösitve — az adós jogtalanul gazdagodott volna. A jogtalan gazdagodás azonban még nem szinonimája az „indokolatlan elöny"-nek, nem meríti ki a törvényes terminológia tartalmát, inkább csak ez összetett fogalom egyik legszembeötlőbb eleme. A törvényszerkesztés ökonómiája kizárja azt, hogy uj jogi műszót teremtsen ott, ahol nem akarná az azzal reprezentált gondolatnak, a rokonfogalomtól való elválasztását éreztetni. A Törvény nyilván egyebet, a jogtalan gazdagodásnál többet, akart az uj terminus technikussal kiejezni; az adós olyan előnyös pozícióját, amelyet a jogtalan gazdagodás ismérvein tul még más kedvezmények hatványoznak. Az „indokolatlan előny" fogalmának teljes tartalmát tehát akkor kapjuk, ha a fogalmat nem terminológiai izoláltságában, hanem a törvény egész rendszerével való összefüggésében, vizsgáljuk. Ebben a perspektívában pedig kétségtelen, hogy az átért .' keléelmaradását csak akkor tekinthetjük az adósra indokolatlan előnnyel jártnak, ha a tényállás olyan, hogy a törvényben az átértékelés feltételéül vagy mértékének fokozásául megjelölt és különösen a 12. §-ban tüzetes szabatossággal felsorolt körülmények, benne megtalálhatók és olyanok, hogy a „rendé- való-