Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

142 irányban való fejlődését szolgálja, ha az a másik oldalról is megvilágítást nyer. A 14. §. IV. bekezdése, amely az utólagos átértékelésnek, a birói gyakorlatban el nem ismert intézményét kodifikálta, az országgyűlés tárgyalásai során incidentaliter, inkább érzésszerű sugallat mint legiszlativ megfontolás révén került a törvénybe. A törvényjavaslat eredeti felépítésében nem intézkedett az utólagos valorizációról, mert azon az állásponton volt, hogy a valorizáció visszaható ereje begyógyult sebeket szakit fel és olyan igazságtalanságokat, amelyeket az idő megtisztított sértő elemeitől és intézményekké szublimált, újból felkavarva, súlyosabb károkat okoz, mint amilyeneket orvosolna. A bizottsági tárgyalások alkalmával eleven erővel érvényesült azonban a közfelfogás nyomása, amely a hadikölcsön, a kincstári értékpapírok és életbiztositások elértéktelenedésével súlyosan károsult közönségnek legalább magánjogi követelései tekintetében óhajtott valami kisegítő lehetőséget nyújtani. Egyik oldalon a méltányosság, a másik oldalon jogi meggondolások és a közgazdasági hatás mérlegelése, végül is egy kiegyenlitö és az objektív igazság mérlegén is helyes formulában találkoztak. A 14. §. IV. bekezdése e kompromisszum eredményeként a legkirívóbb igazságtalanságok kiegyenlítésére szánt, 'kivételes és szigorúan magyarázandó jogszabályként jelentkezik és ugy az indokolás szövege, mint a tárgyalások kifejezett hangulatának tanúsága szerint azt célozza, hogy ott, ahol konkrét ügylet által tönkretett hitelező létfenntartási érdekei és a szociális szempont kényszerítően megkívánják, á jogosult valami kiegyenlitö és méltányos segitséghez jusson. A szabály annak a gondolatnak szolgálatában áll, amelyet az átértékelés más vidéken az u. n. karitatív valorizáció kiván megvalósítani: segélyt, megfelelő tartást nyújtani annak, akit pénzünk értékromlása tönkretett. Bár a törvény helyes magyarázata annak objektiv szövegébe kapcsolódik és nem keresi igazolásába törvény keletkezésének motívumaiban, sem abban a hangulatban, amelynek levegőjében a kodifikácionális gondolat törvényszöveggé vált: utalnunk kellett ezekre a körülményekre is, azzal a tendenciával szemben, amely a szociális gondoskodás és méltányosság szellemében, maximális engedményként beültetett jogszabályt a méltányosság cimén még tovább próbálja kiélezni. A kritikus paragrafus szerint: a teljesités jogfenntartás nélküli elfogadása nem zárja ki az átértékelést, ha a teljesités a törvényben megszabott kritikus határidő alatt történt és pénztartozás átértékelése nélkül való megszűnése, gazdaságilag tűrhetetlen eredményre vezetett. Az átértékelés elmaradása gazdaságilag tűrhetetlen eredményt okoz, ha a hitelező tönkrejutását eredményezte és az adósra indokolatlan előnnyel járt. A hitelező tönkrejutása és az adósra hárult indokolatlan előny e szabály alkalmazásának együttes feltételei: ha csak az egyik állapitható meg, utólagos átértékelésnek helye nincs. Téves dr. Frankéi Pál azon megállapítása, hogy egymagá-