Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

123 célszerűnek látta részletes indítványai visszavonva,* csak az elmebetegügyre vonatkozó részt fenntartani. * A második kérdést talán azzal is lehetne jellemezni, hogy a magyar tételes jog szempontjából 34 évvel ezelőtt kifogástalanul megoldott, véresen aktuális probléma. A domináló álláspont a kérdést állampolgársági kérdésként kezelte 8 valóban tiszta anyagi magánjogi elem alig van benne. Az alaptétel is nemzetközi színezetű, nevezetesen az, hogy a személyi állapot kérdésében a birói kompetentia kizárólag a saját állambeli biróságot illeti-e meg"? A tárgyalási anyag ellen ennél a kérdésnél talán éppen az ellenkező kifogást lehetne tenni, mint az első kérdésnél. Világos, hogy éppen a statuta personalia körében meddőnek látszik minden olyan egyoldalú állásfoglalás, amely a tételes nemzetközi szabályokban — ide nem éri ve természetesen a trianoni államokmányj — a nemzetközi magánjog alapjául el van fogadva, még pedig a felvetett kérdés szempontjából akkor is, ha elméletileg ezek a tételek sebezhetők; a vita során mégis előfordullak olyan felszólalások, amelyek a nemzetközi jogállapotra figyelem nélkül kívánták, hogy Magyarország a nehézségeket égyoldaluan oldja meg, nem törődve azokkal a jogkövetkezményekkel, amelyek ebből nemzetközi vonatkozásban éppen a védeni kívánt személvekre hárulnak. De, hogy a házassági bontóperben és általában statusperben az állampolgárság szerinti biróság kizárólagos kompetenciája mégsem dogma, az kitűnik nemcsak a házassági törvény 116. §-ból, hanem a Malonyai Béla véleményének 7. lapján (4. j.) közölt igen tanulságos összeállításból, amely több példáját mutatja annak, hogy a külföldi állam a maga állampolgárának házassági perében magyar biróság által hozott. Ítéletet elismeri. Amikor tehát azt látjuk, hogy a magyar biróság egyes esetekben a felek bizonytalan állampolgársága miatt nem tudja a maga hatáskörét megállapítani, nézetem szerint nem az állampolgárság kérdését tisztázó egyezménykötés a legegyszerűbb megoldás, sőt az ilyen egyezménytől a trianoni államokmány tökéletlen rendelkezései mellett alig várok kifogástalan eredményt. Talán az állampolgársági kérdésekben tapasztalás szerint túlságosan érzékeny utódállamokkal szemben könnyebben elérhető és a belső jog szempontjából is egyszerűbb és világosabb lenne a kérdést házassági jog körében tartani. Az egyezmény egyszerűen a házassági törvény 116. §-ának alkalmazására teremthetne bázist olyan esetekben, amikor a trianoni állampolgárság Csonka-Magyarország területén lakó fél tekintetében idézett elő nehézségeket. Az ugyanis, hogy az idegen biróság kompetenciájának elismerése feltételhez köthető a Malonyay idézett összeállításából és a 9.874/1921. M. E. számú rendelet 1. §-ából is kitűnik. Ha az utódállamok ilyen egyezmény kötésébe a feltételek szerencsés körvonalazásával belemennének, aminek elvi akadálya részükről alig lehet, az egyezmény nemcsak a jövőre nézve küszöbölné ki a nehézségeket, hanem konvalidálhatná azt a periférián keletkezett sok