Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

115 A kényszeregyesség joghatálya a közkereseti társaság kilépett tagjára. Arra a kérdésre, hogy a kényszeregyesség megindításának időpontjában a közkereseti társaságból már kilépőit tagra, illetve a betéti társaságból kilépett beltagra nézve kiterjed-e a kényszeregyesség joghatálya, voltaképen a ke. rendeletnek az egyesség joghatálya kérdését szabályozó 9*2. §-a adja meg egész világosan a választ. Kimondja ugyanis e szakasz 3. bekezdésé, hogy az egyesség joghatálya, amennyiben az egyességben más megállapítva nincs, a közkereseti társaság tagjai, illetve -a betéti társaság beltagjai javára is beáll. Világosan következik ebből, hogy a kényszeregyesség joghatálya e társaságoknak bejegyzett tagjaira terjed ki. Aki az eljárás megindításakor már kilépett, az a társaság tagjának nem tekinthető, arra az egyesség joghatálya ki sem terjedhet. Világosan folyik ez a rendelet egész konstrukciójából. A ke. rendelet 1. §-ának 6. bekezdése, valamint 6. §-ának 6. bekezdése az eljárás megindítása szempontjából is mindig a közkereseti társaság tagjairól beszel. Aki már megszűnt tag lenni, az nem kérhet kényszeregyősséget a társaság nevében, arra az egyesség joghatálya sem terjed ki. Ezt a ke. rendelet és a kereskedelmi törvény szellőmének minden tekintetben megfelelő intézkedést a kényszeregyességi rendelet kommentárjai is magukévá tették, a korábbi rendelet hatálya alatt e kérdésben a budapesti Tábla VIII. P. 10209/1925. sz. alatt állast foglalván, kimondja, hogy az. egyesség joghatálya a társaságnak csak azon tagjaira terjed ki, kik a kényszeregyességi eljárás ideje alatt voltak tagjai a társaságnak. A korábban kivált tag az anyagi jogszabályok szerint a tárasság hitelezőivel szemben felelősséggel tartozik s e felelőssegét az egyesség joghatálya semmiben sem érinti. Ugyanezen álláspont alakult ki az osztrák és a német joggyakorlatban is. Ezzel szemben legújabban nálunk tóbb oly döntéssel találkozunk, melyek a kényszeregyesség joghatályát a közkereseti társaságból, illetve a betéti társaságból az eljárás megindítását megelőzően kilépett tagra, illetve beltagra nézve is ki akarja terjeszteni. Megemlitendőnek tartjuk ezek sorából a budapesti Tábla P. II. 7711/1927. sz. a. meghozott Ítéletét. Az itt eldöntött esetben nem vitás az a tényállás, hogy a társaság hitelezője által perelt1 beltag az üzletből a kényszeregyességi eljárás megindítása előtt kilépett s hogy a cég egyéni céggé alakult át. A táblai ítélet indokoláskép azt hozza fel, hogy a beltag felelőssegének mérve a kiválás folytán nem változik, jogi helyzete ugyanaz, ami volt. Ha tehát utóbb az előbbi társascég jogutódja kényszeregyességetj kér, annak következményeit a kivált tagra nézve ugy kell elbírálni, mintha még a jogelőd társaság kérte volna az eljárás megindítását. A Tábla felfogása szerint az a körülmény, hogy- a betéti társaság beltagja korábban kilépett, az egyesség létrejötte által teremtett jogi helyzet szempontjából különbséget nem jelent. Ha a hitelezők a betéti társaság beltagjának felelősségére nézve a 92. szerint mást meg nem állapitottak, ugy az egyesség joghatálya a betéti társaság beltagjára is kiterjed. A táblai döntés nem bocsátkozik annak a jogi különbségnek a taglalásába, amely az eljárás megindításának időpontjában a közkereseti társaság tagjainak, illetve a betéti társaság beltagjának minősülő személyek és az e társaságokból már korábban kilépett tagok között fennáll. A 92. §. 3. bekezdése kifejezetten a közkereseti társaság tagjairól és a betéti társaság beltagjairól beszél — s nem n voíi tagokról. Ezt a speciális szabályt a táblai Ítéletnek az az általános jellegű megállapítása, hogy a beltag felelőssége nem módosul