Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

116 azzal, hogy kilépett-e a társasáéból vagy sem — egyáltalán nem érinti. Véleményünk szerint a fentidczett táblai döntésben és az ebhez hasonló egyéb Íteletekben kifejezésre juttatott felfogás jogi és gazdasági szempontból egyaránt súlyosan aggályos. Világos ellentétben áll a ke. rendelet 92. §-ában foglalt rendelkezéssel, de ellenkezik a kényszeregyesség jogintézményének szellemevei is. Kétségtelen ugyanis, hogy a kényszeregyesség egy a kötelezettség terjedelmét korlátozó, mindig in personam ható egyességi forma, amelyet kiterjesztőleg értelmezni nem lehet. Ahogyan ez elvre való tekintettel a kényszeregyesség joghatálya nem hat ki a kezes kötelezettségben állására, ugy nem befolyásolhatja ez a korábban kilépett tag helyzetét sem. Aki e társaságok tagja korábban megszűnt már lenni, annak felelőssége addig az időpontig keletkezett kötelezettségekre nézve, mig ő a társaság tagja volt, a K. T. ide vágó rendelkezéseinél fogva áll fenn. Ugyane/f az álláspontot erösiti egyébként az a jogi és gazdasági szempontból egyaránt figyelemreméltó körülmény, hogy az egyességi eljárás során a korlátozó rendelkezések, az eljárás lebonyolításaval kapcsolatos intézkedések, az eljárás megindítását kért társasági tagokra szorítkoznak. Akkor, amikor a társaság vagyoni helyzete az egyességi kvóta szempontjából elbiráltatik, a társaságban még tényleg helyt foglaló tagok gazdasági pozíciója vétetik számításba. Lehetetlen eredményre vezetne, hogy az a kilépett tag, aki az eljárás szempontjából teljesen kivül marad, az egyességi eljárásba ott kapcsolódjék csupán be, ahol ez számára kizárólagosan előnyt jelent, t. i. hogy az egyesség joghatálya reá is kiterjedjen. Az itt érintett birói döntésekben kifejezésre jutó felfogásnak általánossá válása a visszaélések özönét vonhatná, maga után s könnyen arra vezetne, hogy a vagyonos tagok a közkereseti vagy betéti társaságból adott pillanatban kilépve, az eljárás lefolytatására vagyontalan strohmann-társukat hagynak vissza — a megkötött egyesség joghatálya viszont ireájuk is kiterjedne. Dr. György Ernő. Özvegyi jog és utólagos érdemtelenség. A Kúria ujabb gyakorlatában állandósult az a tétel, amely az özvegyet az özvegyi jog megszerzése után is felelteti magatartásáért és adott esetben az özvegyi jog megszűnésének sanctiójával jár. Most a Kúria P. I. 4889/1926. sz. határozata igen jelentős eddig tisztázatlan kérdést világit meg. Kimondja ugyanis a hivatkozott kúriai határozat: „Nem áll, hogy az a nő, aki a férje halálával ennek hagyatékára az özvegyi jogot már megszerezte, az özvegyi jogra utólag érdemtelenné válna a férj halála után tanúsított minden oly viselkedésével, amelynél fogva a házasság fennállása alatt a nőt tartásdíj meg nem illeti. A nő az özvegyi jogra csak a férje emlékét sértő, közmegbotránkozást keltő viselkedésével válik érdemtelenné." A már megszerzett özvegyi jog elvonását a, Kúria tehát éppúgy szigorúbb feltételhez köti, mint ahogy a bontóperi ítélettel a volt férj nevének tovább viselésére feljogosított nőtől is csupán hasonlóan súlyos esetben vonja meg a további névviselés jogát. De összhangban van ez a kúriai Ítélet a magánjogi törvénykönyvjavaslatnak azzal a megértő és en-