Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

100 megkülönböztetett jogalkotást. Amidőn a törvényhozás ennek a tudatában néha még a halasztást egyáltalában nem tiirö esetekben sem siet szavát hallatni, ezzel egyenesen fölhatalmazza a biróságokat a törvény hiányainak a pótlására és hézagainak a kitöltésére, söt elvárja a bíróságoktól, h.ogy helyettesítsék. ^ Arra is volt már eset, hogy a Curia amiatt hárította el magától a teljesülési döntést, mert a kérdés elbírálását törvényhozási föladatnak tartotta és amidőn a törvényhozás bizonyos idő elteltével sem intézkedett, a Curia mégis megalkotta a hiányzó szabályt, és ezzel kifejezésre juttatta, hogy megérti a törvényhozás hallgatását. Akármiképen vélekedünk ezekről a jogi állapotokról, annyi bizonyos, hogy az adott helyzetben elsősorban és főképen a biróságok volnának képesek a jogalkotást és jogalkalmazást akkénl tökéletesíteni és meggyorsítani, hogy a perlekedés szükségessége csökkenjen. Ezt a célt a bíróságok leginkább szervezettebb bírói gyakorlat utján valósithatnák meg. A bírói gyakorlat előbb-utóbb meg szokta ugyan találni a vitás elvi kérdések helyes megoldásának az útját és ez a megoldás általános megnyugvás eredményezésére is alkalmas, de a jogszabályok kialakulásának ez az uija rendkívül hosszú és évek, söt néha évtizedek is kellenek ahhoz, hogy a bírói gyakorlat a megállapodottság állomásához eljusson, ezalatt a hosszú idő alatt pedig, különösen válságos korszakokban, semmi gátja nincsen a jogbizonytalanságból származó perek áradatának. Aniig az egyes jogviták elszigetelt elbírálásából kiinduló szálak véletlenül valahogy összefutnak és összefüggésük szemlélhetövé, egyúttal jelentőségük megítélhetővé válik, az indukció folyamatának rendszertelensége és lassúsága folytán a jogi és különösen a gazdasági életnek sok értéke megy veszendőbe, mert a lépten-nyomon fölmerülő jogviták a forgalmat bénítják és ez a megkötöttség nem kedvez a produktivitásnak. A birói karnak az a szellemi tevékenysége, amely végeredménjképen az úgynevezett birói gyakorlat kialakulásához vezet, megfelelő rendszer és szervezettség hiányában nemcsak késedelmesen érvényesül, hanem a kellő intenzivitást is nélkülözi. Minthogy pedig a birói karnak ezt a szellemi tevékenységét igen sok kérdés tekintetében semmi sem pótolja, kétségtelen, hogy a birói állásfoglalás rendszerességének a kiépítése és a birói gyakorlat terén működő szellemi erők megszervezése a birói jogalkotás intenzivitása és gyorsasága szempontjából nem volna háládatlan feladat. A birói jogalkotás ulja a szerte-szét, természetesen rendszertelenül fölmerülő perek elszigetelt elbírálásának hosszú és viszontagságos pályáján vezet keresztül és csak a Pp. életbeléptetéséről szóló törvényben szabályozott döntvényalkotás stádiumában kerül sor a vitás elvi kérdéseknek a konkrét jogesetektől elvont tárgyalására és szabályozására, tehát tulajdonképen csak ezt a perenkivüli eljárást lehet a szó szoros értelmében vett jogalkotásnak nevezni. A perenkivüli eljárás e körének a megfelelő kibővítésével meg lehetne rövidíteni a