Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A társadalom jogi egészségtana

96 Már most hogy hová fog ez a versengés fejlődni, ma nem tudjuk még. De meg kell látni, hogy Jog és bünteti egymásra' fetiesztŐleg hatnak, mert láttuk, hogy a ^asszekrények tökéletesítése ujabb és ujabb erőfeszítésre ösztökélte a betörők nemes gárdáját. Tudjuk, hogy a bankók nyomásának minden ujabb biztonsági methódusa mind ujabb meg ujabb hamisitási metbódusokra ösztökélik a gazembereknek ezt az osztályát és hogy mennyire összehasonlíthatatlan a modern csalók raffinementje akárcsak az ötven év előttivel: veszedelem nélkül lehet mondani, hogy bűntett és Jogegymásra fejlesztőleg hatnak. Bűntetten a civil kasszafurást is kell érteni. Legjobban a nagyszerű római jog illusztrálja azt a versengést, mely az egyén és a Jog közt örökkönörökké folyik és felette érdekes nézni, mint igyekszik mindegyik a másikon felülkerekedni, mint igyekszik az ember a körülötte mindjobban összebogozódó Jog hézagaiban megélni s mint iparkodik emez a hurokjait mind- szűkebbre kötni. Ha ezeket a küzdelmeket egy szóval akarjuk megjelölni, előttünk áll a civilizáció. Ahogyan az előbb megállapítottuk: a Jog ebben a harcban, melyei a nagy Ihering professzor „Gleiehwege des Lebens -nek nevezett, mind komplikáltabb, ravaszalil) és áttekinthetetlenebb lett. Ma már ugy a társadalmi, mint a magános ember élete egy nagyszerű hálózatban folyik le, valami régi módi harisnyához hasonlóban, melyet az asszonyok négy hosszú acéltűvel (ezek a törvényhozók) kötöttek, s amelyen belül élünk. Ma már valamennyien ennek a harisnyának foglyai vagyunk, melynek az ajtóin senki be, se ki. A mai ember, becsületes és nem becsületes ember egyaránt, alig bir ebben a végtelenül komplikált harisnyában eligazodni. A nem becsületes ember jóformán még könnyebben, mint a becsületes, mert amaz, ha nem bir a bogok és szemektől mozogni, vagy elszakít egy szemet, vagy keresztülbujik rajta. Ezek rés- és hézag* lakói ennek a szövetnek. Nehezebb a becsületes embernek. Nehéz már csak azért is, mert nem ért ahhoz az útvesztőhöz, melyben élni kénytelen, szinte lehetetlen azt a rengeteg törvényt, rendeletet, jog- és társadalmi szabályt ismernie* melyeknk hinárja közt mozognia kell. Ezek a >zabályok, hol Írottak, hol nem, és majdnem azt mondhatni", hogy a nem Írottak még többen vannak és még félelmetesebbek, mint az írottak. Itt vannak a társas- és erkölcsi élet szabályai, a sima együttélésnek az ősöktől átvett és mindennap ujakkal szaporodó,