Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A társadalom jogi egészségtana

törvénynél még szigorúbb kényszerei. Itt vannak a hitéletnek, az államnak tartozó erkölcsi, a családi élet tisztaságának és tekintélyének tartozó kötelességek, bölcsességek és észszerüségek, ezer meg ezer imponderabiliák, megmérhetetlen árnyalatok és tekintetek, melyeket mind tudni és alkalmazni kell, lm nem akarunk súlyos összeütközésekbe keveredni, mint életrendi diath-Mbákba, melyek végzetessé válhatnak. És itt áll az a törvény- és jogszabály-erdő, mely belénk kapaszkodik, útjainkat állja, mint abban a bizonyos arab mesében, annak a kútba esett embernek, aki a lelógó kötélbe kapaszkodva, felülről egy teve, alulról egy egér kezdi rágni ezt a kötelet. Néhai Vavrik Bélát, a Kúria nagynevű másodelnökét, soksor lat tuk az utcán, amint nagy meggondoltsággal, lábat láb elé, mint valami jégsima felületen, rakva .járt és valaki ezt különösnek mondotta, mire én azt mondottam: [ura novit Curia. A Kúria az egyetlen, akinek minden jogot ismernie kell. íme, a Kúria elnöke tudja azt, hogy minden lépésével valami jogszabályba ütközhetik. Ezérl lépked annyi kinna] és óvatossággal. Jó. Ez a Kúria tudós és bölcs elnöke. Ő tud minden törvényt, minden rendeletet, miniszterit, megyeit, városit, pénzügyit, közigazgatásit. Tudja a multat, a jelent és még az eljövendő! is. Megtanulta iskolában, egyetemen, birói hivatásában, egy hosszú élet végtelen és soha meg nem szűnő tanulásában, Ítélő erejének kiélesitése közben, életének teljes odaadása közben. De mi a helyzetük azoknak a millió és millióknak, akik mindezeket nem tudják, mert nem tanulták, nem állt módjukban megtanulni és akii; az életbe belekerültek, mint ponty a csukás tóba? A Jogrend ezen a nehéz problémán hamarosan átesett. Felállította a jogszabályi, hogy a Jogot mindenkinek ismernie kell. Kell! Kathegórikus imperativus, melytől nincs menekülés. Annak a parasztimnak künn a mezőn mindent kell tudni: törvényt, rendeletet stb. stb., — csakúgy, miként magának a Kúriának, sőt jobban, mint ez, mert ez a zöld asztal mellett, tanácsülésben, nagy tudás és élettapasztaláson átszűrt bölcsességgel és vita után határoz, holott annak a parasztimnak, annak a kis tanulatlan, bölcstelen emberkének az ujjábóí kell szopnia az igazságot. Ennél a szónál egyszeriben egy nagyobb, komoly épület zárt vaskapuja előtt találjuk magunkat. Nem akarom ezt a kaput döngetni, mert ha belépnék, soha