Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Köztartozások és csődmegtámadás

80 ság jogi személyiségéi egyházi, kulturális síb. szempontból nem különbözteti meg és igy valamely nagyszámú szövetség vagy társulat mim háztulajdonos igen könnyen szeréi ejtheti annak, hogy egy-egy házai megvóvén, annak esetleg összes lakóit kilakoltathatja. 2, Az idézeti szánni íemi iiélei hatályosnak mondta ki alaki szentpontból az olyan felmondást, amelyei nem maga a háztulajdonos, sem annak állandó házgondnoka, hanem egy oly ügyvéd intézeti az bérlőhöz, akinek weyhulolmazóso csak a perben nyeri igazolási. — A bíróság álláspontja szerint a felmondási eszközlö ügyvédnek a felmondó levéllel egyidejűleg meghatalmazotti minőségét igazolnia nem kell. Kérdés, nem vezethet-e ez a gyakorlat visszaélésekhez; elképzelhető ugyanis, hogy a bérlővel szemben a háztulajdonos esetleg később revokálja a felmondást, annak ki jelenlésével, hogy az illető ügyvédet nem bizta meg? Nézetünk szerint a felmondás oly fontos nyilatkozat, hogy annak oly személytől kell erednie, akinek jogosultsága a törvényből származik vagy aki meghatalmazását nyomban igazolja: a bérlőnek nem kötelessége az iráni érdeklődnie, hogy a felmondás valóban ily személytől ered-e, hanem e tekintetben minden kétséget eloszlató Eelmondásl kell kapnia. •"'). Egy özvegyasszony leányál férjhez ki vám a adni s egy úttal leánya jegyesével oly módon állapodott meg, hogy a megfelelően nagy lakásban az iifju párral együtl ö is el fog helyezkedni. A lakást a háztulajdonosnak tizeiéit lelépés ellenében ö szerezte meg, azonban a lakáslgazolványl leendő vejének, mint családfőnek, a nevére irattá'; ö maga azonban társbérlőként megnevezve nem volt. A lakásba a vőlegény soha be nem költözött, hanem csak az özvegyasszony a leányával. A(z ö neve is szerepeli a lakóknak kapu alatti névjegyzékében. Hónapok multán a jegyesek az eljegyzést felbontották; s a háztulajdonos erről értesülvén, felmondási kéréseiéi inditott a voll vőlegény ellen, azon az alapon, hogj jogellenes a lakásnak a használata meri az özvegyasszony lakik benn a leányával s nem alperes, akii ö egyedül tekint bérlöjeként. A biróság ezen felmondást joghatályosnak mondta ki (31. Ff. L3.593—1927. sz. ítélet), meri nem látta beigazóltnak, hogy a háztulajdonos a jegyesség felbontásáról már korábban értesüli volna, mini a felmondás elöli néhány nappal s ezérl az alperesnek a fővárosi lakbér-zabályzai 15. §. utolsó bekezdésére való azon hivatkozását, högy felperes a jogellenes használatot több mint 30 napig tűrte, figyelembe nem vette. Nézetünk szerint a biróság döntése túlságosan formáliszlikus - nem méltatta kellőképen az életviszonyokat. Elvégre a feleknek az intenciója az volt, hogy három ember (férj, feleség, anyós-) együti lakjon-, aminthogy ezek közül a menyaszszony és az anyós nyomban be is költözött a lakásba; az a körülmény pedig egymagában, hogy a leendő férj a jegyesség felbontása folytán többé be nem költözik, hanem esak a két nő marad a lakásban, a háztulajdonos jogait semmiben sem érinti s igy a lakás használatát jogellenessé nem teszi. F. P. Egy érdektelen ügy érdekességei. Fő témája szerint az eset amelyről az alábbiakban szó lesz, szürke és jelentőségnélküli