Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Az osztrák végrehajtási eljárás

84 az I. r. alperes üzletberendezését szerezte meg mindössze 26 millió koronáért az előlidézett törvény 1. §-a alá eső üzletátruházásnak nem tekinthető. (P. VII. 114/1927. Curia 1927. június 3.) Üzletátruházás. Mivel az adott esetben az átvett üzlethelyiség (berendezésével együtt) minőségénél és rendeltetésénél fogva nem képezte az üzlet folytatásának lényeges részét, annak az árukészlet és az üzlet fennállását és forgalmát biztosító egyéb értékek nélküli átvétele az 1908 : LVII. t.-c. 1. §-ában körülirt üzletátruházásnak nem tekinthető, a felebbezési biróság helyes anyagi jogi felfogással zárta ki ennek fennforgását és ezért a felpereseket elutasító döntése jogszabályt nem sért. (P. IV. 8907/1927. Curia 1927. június 3.) Váltó. Fedezeti Váltó, Óvás. Az okiratoknak abból a tartalmából, hogy a két 50—50 millió kölcsön lejáratát naptárszerüleg meghatározza és hogy a váltókat ezen kölcsönök fedezésére szólónak jelzi: nyilvánvaló, hogy a szerződő felek akarata a kölcsön lejáratának naptárszerü meghatározásával az annak fedezetéül szolgáló váltók lejáratát kívánta megállapítani. A felek tehát nemcsak a kölcsön lejáratát állapították meg, hanem egyúttal az annak fedezetére adott váltók naptárszerü lejáratában is megállapodtak. Téves tehát a felebbezési bíróságnak a most jelzett okiratok tartalmára vonatkozó az az értelmezése, amely szerint a szerződő felek a váltók lejárati idejé£ meg nem állapították volna. A joggyakorlat szerint a váltóbirtokos visszkereseti jogának fenntartása végett szükséges óvás időpontja tekintetében is a megállapodás szerinti lejárati naphoz alkalmazkodni köteles. (Curia P. VII. 1927. inárc. 22.) Részvénytársaság; igazgatóság hatásköre. A K. T. 179. és 182. §-aiban foglaltak szerint az igazgatóságot a közgyűlés fizetés mellett vagy anélkül választja és annak a hatáskörébe a részvénytársaság ügyeinek az intézése tartozik. Ezekből következik, hogy az igazgatóságnak nem áll jogában az, hogy a maga vagy valamely tagja részére a részvénytársaság vagyoni megterhelésével olyan vagyoni javadalmazást állapithasson meg, mely az alapszabályokban tüzetes körülhatároltsággal benn nem foglaltatik, vagy a közgyűlés mint a részvénytársaság erre hivatott szerve által külön el nem határoztatott. Ezenkívül a mérleg megállapításának és a nyereség felosztásának a közgyűlés hatáskörébe utaltságából (K. T. 179. §.) is folyik, hogy az igazgatóság vagy egyes tagjai díjazásának a mérleg és a felosztandó nyereség mikénti alakulására befolyással l ró megállapítása a közgyűlés elhatározása köréből el nem vonható. A 68300/1924. I. M. számú rendelet 32. §-a értelmében helyes a másodbiróságnak az a határozata, hogy a törvény rendelkezésevei ellenkező tartalmú alapszabályok a részvénytársaságnak a cégjegyzékből való törlése szankciója mellett a megtámadott végzésben foglalt irány. B 5 f B10 B013