Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - A csődtömeggondnok szegényjoga

245 a jogrend posztulátuma, hogy a jogkereső közönség minden vonalon szakszeri! jogi oltalomban részesüljön." In concreto ezért kivánja az alsó és középfokú közigazgatási bíráskodás kiépítését, a kötelező ügyvédi képviselet értékhatárainak leszállítását a polgári peres és kiépítését a közigazgatási eljárásban, ezért, küzd a zugirászat megtürése és a községi jegyzők privilégiumai ellen, az okiratok és telekkönyvi beadványok ügyvédi kényszere érdekében. Érdekképviseleti céljukat ezek a kívánságok azzal a reflexhatásukkal érik el, hogy a jog eszméjének minden talpalatnyi térhódítása egyben az ügyvédet több és nagyol)!) kenyérhez juttatja. Ugyanígy az ügyvédi közterhekről tárgyaló bizottság. Hangsúlyozza, hogy nem akar az ügyvédség számára a nemzet többi rétegével szemben indokolatlan előnyöket szerezni és szeme előtt minden javaslatában az lebeg, hogy egy helyes középosztálypolitika követelményei, a nemzet egyetemének érdekében az ügyvédség javára is érvényesüljenek. A vándorgyűlés egyik bizottsága a polgári perrendtartás aktuális gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, egy másik az ügyvéd és jogászképzés nagy, nemzetnevelő problémáival. A plénum hangos tapsok között sürgette a bírói fizetések rendezését, a bi'rói standard of life nívójának emelését. A vitákban és határozatokban sehol semmi az érdekképviseleti egoizmus szük látóköréből, a mindenáron való népboldogitás felelőtlen kapkodásaiból: a kongresszus törekvései mélyen gyökereztek a kar legszebb hagyományaiban és organikusan fűződnek a nemzet egyetemes érdekeihez. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a gazdasági problémákat felvető viták eredményei. Közhely volt már annak megállapítása, hogy az ügyvéd, aki egész életét mások erkölcsi és anyagi javainak megvédésében tölti el, aki minden idegével összefonódott a gazdasági világ szövevényeivel, nagy általánosságban teljesen elvesztette érzékét a maga gazdasági helyzetének felismerése és önnön boldogulásával szemben. A kongreszszus évtizedes bűnöket tett jóvá, mikor az ügyvédi közélet egész frontján feltörekvő energiákat e tudatosan homályban tartott célok felé irányította. Az ügyvédi költség és védelme tárgyában kiküldött bizottság sürgette a peres és perenkivüli, a bíróságokra is törvényerővel kötelező díjszabást, rendelkezést kívánt az ellenféllel szemben megítélt perköltségnek az ügyvéd részére való feltétlen biztosításáról — a perköltség ne legyen az idegen tőke járuléka, az ügyvédre nézve res aliena, hanem arra a perjogi viszony alapján közvetlen jog illesse meg; a költségperek elintézésére kamarai bíróságok állitandók fel. Rendkívül értékes határozatokat hozott a közterhek, a nyugdíj és jóléti kérdésekről tárgyaló bizottság. Kívánta az ügyvéd általános forgalmi adójának eltörlését, a kereseti és jövedelmi adóknál az aggkori ellátás biztosítására szolgáló tőke gyűjtésére szükséges összegnek az adóköteles alapból való levonását, a szegény védelem állami díjazását, az illetéklerovásnál az ügyfél közvetlen felelősségét; életrevaló gondolatokat pendített meg a nyugdíjalap feltámasz-