Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - A csődtömeggondnok szegényjoga

246 íása, árvaházak, betegsegélyző és temetkezési pénztárak, valamint állandó segélyalapok létesítéséről. Első pillanatra talán ellentmondásnak hangzik, ha utalunk arra, hogy közvetve az ügyvédség gazdasági helyzetének javítását célozzák azok a nobilis törekvések is, amelyek az ügyvédi tekintély emelése, ethikai kánon és az összeférhetetlenség kezelésének szigorítására irányultak. A füredi hét után megjeleni egy délutáni lapban „egy ügyvéd felesége" aláirásu kis közlemény, amely kétségtelenül ügyes dialektikával, de nagyon felületes közhelyekben kifogásolta azt, hogy az ügyvédi nyomorúság e nyomasztó napjaiban a füredi programm túlsókat foglalkozott a kari etika — szerinte ma elviselhetetlen luxusnak tekinthető — kérdéseivel. Szomorú demagógia az ilyen beállítás! Még akik — szerencsére elenyésző kevesen — a magas etikáju kari .életet nem is tekintik öncélnak, azoknak is be kell látniok, hogy a kari tekintély helyreállítása, a magunk hibáinak szigorú üldözése, az első lépés az ügyvédi hivatás jobb jövője félé. Az ügyvédi munka értékének előfeltétele e munka megbecsülése, elismerése annak a tekintélynek, amelyet a hivatási hierarchia magaslatán álló foglalkozásnak ki kell sugároznia. Abban a pillanatban, mikor a kar alantasabb rétegeinek etikája a köztudatban az ügyvédség egyetemét szabályozó erkölcsként jelentkezhetik — a tömegpsziché hajlik az in pcius általánosításokra — akkor az ügyvédség elveszti a léte alapját jelentő presztízse erejét és akkor nemcsak mint hivatás, de mint kenyéradó foglalkozás is meg fog szűnni. A vándorgyűlésen a kar színe-java vett részt. A magyar ügyvédség kiapadhatatlan rezervoárja, amely évszázadok óta alimentálja tehetségekkel a közéletet, most á maga ünnepén, szinte ontotta az értékeket. De ha epikus enumeráció helyett az impresszionista tollával akarjuk megrögzíteni tünő emlékeinket, ugy szerepének és hatásának súlyával három egyéniség rajzolódik elő, irányitói és vezérei a füredi napoknak: Fittler Dezső, Nyulászy János, Pap József. Fittler Dezső — a régi jó és becsületes táblabiró-világ magyar fiskálisa — megtestesítője a lelki egyensúly nyugalmának, a mélyrelátó életfilozófiának és a józan értelem derűs fényének. Nyulászy Jánosban az éleseszü jogtudós szelleme párosul egy római szenátor életbőlcseségével. Szuggesztív tudását sohasem pazarolja délibábos elméletek játékára. Érzi és tudja, hogj minden tudománynak értéket azok a szálak adnak, amelyek a gyakorlati céllal, a való élettel összefűzik és a salus rei publicae művelésére hasznosíthatók. Szavaiban soha egy frázis és mégis magával ragad — nem a fantázia csapongó szárnyaival, de a logika éles retorikájával. Pap József — az ügyvéd, aki a jogot nemcsak a bíróságok előtt, de megvédi a közélet viharaiban is. Az utolsó évtized lelkeket fojtó levegőjében, a barreau e vezére méltó depozitáriusa volt a magyar ügyvédség nagy hagyományainak. Valahányszor rohamra jöttek a polgári szabadságjogok és a jogegyenlőség töredező bástyái ellen, ő volt az, aki kitárt mellel állott védel-