Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - A csődtömeggondnok szegényjoga

244 köretet, amelyet a magyar ősz varázsolt elénk a Balaton palijain. A zalai hegyek friss szellője és az aranyat dobáló szeptemberi nap kellett ahhoz, hogy négyszáz ügyvéd, aki évtizedeken át csak a maga és mások ezernyi baján keresztül látta a világot, akinek gondolkodását döntvénytárak szürke pókhálója szőtte körül és szivét jogászi tézisek és szillogizmusok összepréselték vasparagrafusaikkal: ily hivő lelkesedéssel, az Igazság ily benső rajongásával, hivatásukat és egymást szinte naiv áhítattal megbecsülő tisztelettel, négy napig tárgyaljon meg nem zavart harmóniában. A kongresszus munkáját ma még nem lehet áttekinteni. Gazdag eredményeit az Országos Ügyvédszövetség rövidesen megjelenteti; vitáinak anyaga hosszú időkön át fog irányt szabni az ügyvédség törekvéseinek. A még fel nem mérhető konkrét programmeredményeken tul azonban számottevő és befejezett sikereket máris konstatálhatunk. A vándorgyűlés hatalmas megnyilatkozása vagy inkább megteremtője volt a szabad és független magyar ügyvédség egységének. Tanúságot tett arról, ho^y a magyar ügyvéd ma is a „nemzet ügyvédje", aki legsajátabb exisztenciális problémáit tárgyalva is, első sorba helyezi a nemzet összeségét érintő igazságszolgáltatási és jogalkalmazási kérdéseket. Végül a már-már elparentált kar égő vitalitását demonstrálta, amikor évtizedes bujócskázás és természetellenes desinteressement reakciójaként a gazdasági és jóléti problémákat emelte diskussziói középpontjába. Nagyon valószinü, hogy a gyűlésen kitermelt gondolatok és megoldások egyrésze — különösen, amelyek megvalósítása felsőbb hatalmaktól függ — megint csak pusztában kiáltó szó marad. Ez sem baj. Évtizedes gravameneinket a centerum censeo elcsendesithetetlen energiájával kell panaszolnunk, valahányszor arra alkalom nyilik. Az igazságnak minden ellenállást lebiró csodálatos hatalma van és az ügyvédség legnagyobb ereje éppen fanatikus hite az igazság végső győzelmében. A kongresszus minden elébe kerülő témát a kari nézőponton tul, mindenekelőtt az általános közérdek szögéből vizsgált. Ez a két érdek egyébként sohasem ütközik össze, sőt magasabbról nézve, eggyé olvad. A modern társadalom, amely a munkamegosztást nemcsak gazdaságilag, de számos vonatkozásban irányitó eszméinek terén is keresztülvitte: az ügyvédségben fejlesztette ki azt az organizmusát, amelyben jogérzete eleven erővel lüktet. Az ügyvéd a megtestesült jogérzet, a jog tiszteletének minden támadásra ösztönös érzékenységgel rezonáló védelmezője és harcosa. Innen van az, hogy ahová lábát be nem teheti, ott hiányozni fognak a jogvédelem intézményes garanciái és mindig meglesz a lehetősége annak, hogy ne a törvény mérlegén osztassék az igazság. E gondolat árnyékában az a bizottság, amely az ügyvédi munkaalkalmak szaporításáról tárgyalt, deziderátumai élére ezt az elvet irta: „Az egyén érdekvédelmének legfőbb biztositéka és