Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Védekezés a pénz értékleromlásából eredő károk ellen

221 Nálunk ezidőszerint még többféle formula van szokásban. A kérdés legelső alkalommal akkor vált akuttá, midőn az amerikai és a londoni pénzpiacon helyeztünk el zálogleveleket, melyek aranydollárra szóltak és ebből folyólag a józan pénzpolitika szerint a fedezetül szolgáló kötelezvényeknek is ekként kellett szólniok : A vonatkozó kötvényzáradék következőleg hangzik : „Ahol a jelen kötelezvényben dollárról vagy aranydollárról van szó, az Északamerikai Egyesült-Államok aranydollárja értendő, mely a 15.0463 gramm színaranyat tartalmazó tízdolláros aranyérmének egy tizedrésze. Ha a hitelező a valóságos aranyfizetés helyett akár egy ízben, akár ismételten elfogadná teljesítésül az aranydollárnak ellenértékét, ezáltal nem mond le a jövőre nézve a valóságos aranyfizetésről. Ha valamely jogszabály folytán a hitelező köteles volna arra, hogy a fizetést vagy fizetéseket törvényes fizetési eszközökben fogadja el és a fizetés idejében az aranydollár hivatalos árfolyama az esedékesség napján érvényben volt árfolyamnál kisebb, az esedékesség napján érvényben volt áruárfolyamot köteles adós megfizetni, ha ellenben a fizetés idejében érvényes áruárfolyam az esedékesség napján érvényben volt áruárfolyamnál nagyobb, ugy a fizetés idejében érvényes áruárfolyamot köteles adós megfizetni. Tudomásul veszi adós, hogy a hitelező intézet a jelen kölcsön financirozása érdekében vállalt kötelezettségét feltétlen valóságos aranydollárban külföldön köteles teljesíteni. Amennyiben adós az ezen kötelezvény alapján valóságos aranydollárban eszközlendő fizetéseket bármi okból nem ebben a pénznemben teljesítené és ebből az intézet terhére különbözet állna be, ugy adós ezt a különbözetet tőketartozásának járuléka gyanánt a hitelező intézetnek közlés után 15 napon belül megfizetni tartozik". Ennek a formulának előnyei és hátrányai már a fentiekből kitűnnek. Ez alkalmazható és alkalmazandó mindaddig, amig aranydollárban kell zálogleveleket kibocsátanunk, azonban fontos állami érdek fűződik ahhoz, hogy lehetőleg hazai pénznem használtassék fel minden pénztartozás kifejezésére, mert az a hazai pénz jelentőségét és állandóságát fokozza. Az 1923 : XXXVIII. t.-c. módot ad a helyettesíthető ingókra vonatkozó jelzálogjogi bejegyzésre és igy arra, hogy suly szerint meghatározott aranyat kebelezhessünk be. Vagyis tegyük azt, amit most a német praxis követ, mely suly szerint meghatározott finom aranyat kebeleztet be azzal, hogy a finom aranynak a londoni tőzsdén jegyzett árfolyama irányadó, mely árfolyamot hetenként köteles közölni a Reichswirtschaftsminister, vagy az általa erre a célra kijelölt közeg és e közlés alapján lesz mindenkor folyó pénzben az érték a berlini tőzsde középárfolyama alapján átszámitva. A mi gyakorlatunk azonban ezt nem fogadta el. A finom aranyat nálunk nem jegyzik. A londoni tőzsdére való visszavezetés számos komplikációkra ad okot épen ugy, mint a tulajdonkép sűrített aranyklauzulát tartalmazó takarékkorona kiszámítása.