Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Védekezés a pénz értékleromlásából eredő károk ellen

219 érmeparitás alapján megállapították, hogy hány font, márka vagy frank felel meg a koronában vállalt kötelezettségnek s az értékpapír kibocsátója a fizetés helyén az ezen paritásnak megfelelő összegnek, a teljesítés helyén érvényes pénznemben leendő fizetésére kötelezte magát. Az első két formula tekintetében a túlnyomó felfogás szerint akkor, ha az első teljesítése lehetetlenné válik, s nem szabad aranyérméket szállítani, abból a második formula alakul ki : az adós kötelesaz aranyérmék értékét szolgáltatni épen ugy, mint bármely dologszolgáltatási kötelezettségnél, a dolog-szolgáltatás helyébe lehetetlenülés esetén vagy a végrehajtási és csődeljárás során a szolgáltatni köteles dolog pénzbeli ellenértéke lép. E tétel helyességét azonban a papírpénz kény szerárfolyama esetére a franciák kétségbevonták és a Reichsgericht sem követte azt. Látszat szerint az első formula, a Goldmünzklausel a legmegfelelőbb. Pedig ez téves. Akkor ugyanis, ha a papírpénznek kényszerárfolyama van, ezzel együtt jár a hitelezőre nézve az elfogadási kényszer és ő köteles elfogadni az aranypénzért a papírpénzt. Valószínűbb, hogy a másik formula a hitelezőnek több biztonságot nyújt, mert kevésbé valószínű, hogy akkor, amidőn a lerovó pénznem tekintetében korlátokat állit fel a törvényhozás, a kirovó pénznemre nézve is állíttassanak fel korlátok. Hiszen módunkban van a tartozást pl. búzára vagy más helyettesíthető ingóságra is vetíteni és ekként védeni meg a hitelező érdekeit a pénzleromlásból eredő károsodással szemben. (Az adós kiuzsorázásának veszélye ellen természetesen más módon, az uzsora törvény segítségével kell védekezni.) Az aranyzáradék különösen nagy jelentőségű a jelzálogjog, a hosszú lejáratú haszonbérleti és járadékszerződéseknél, úgyszintén az életbiztosításoknál. Az itt előállható komplikációkat mintegy sűrítve láthatjuk abban a vitában, mely a német jelzálogos adósok és a svájci aranyhitelezők között játszódott le. A német joggyakorlat szerint a Goldmünzklausel, az érmezáradék telekkönyvileg biztositható, ellenben a Geldwertklausel, az értékzáradék nem kebelezhető be, mert ez esetben a tartozás nem szól összegszerüleg meghatározott pénzre. A svájci bankok és biztosítók a németeknek nyújtott jelzálogkölcsönöket ez okból mind mint aranyérme-kölcsönöket kebeleztették be. A világháború kitörésekor az aranyszolgáltatást a német kormány eltiltotta, a német bíróságok pedig a papírpénz kény szerárfolyama alapján aranyérme helyett csak a papírpénzt ítélték meg és nem tekintették az érmezáradékban bennfoglaltnak az értókzáradékot is. E herce-hurcának az lett a vége, hogy a német állam egyességet kötött a svájciakkal. Ebben az egyességben elismerte az aranyérme kikötésének érték-kikötés jellegét.