Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8. szám - Az Országos Ügyvédszövetség balatonfüredi vándorgyülése

10 Csakhogy az igy elöállandó számcsökkenés igazságos lesz, amely mindenkit egyformán érint, megnyugtató is lesz, mert kizár minden kedvezést vagy ellenszenvet, eredményes is lesz, mert eléri, vagy legalább is megközeliti a kivánt célt. És nem lesz mondvacsinált, előre elkészitett prokrusztesz-ágy, amely­hez odahosszabbitani vagy rövidíteni kell az ügyvédi pálya vándorát, képtelenség is lenne csak ngy találomra megállapí­tani, hogy hány ügyvéd élhet meg Budapesten vagy máshol s ehhez az ismeretlen tényezőhöz szabni az ügyvédek létszámát. Minden emberi számítás szerint sokan el fogják kerülni a pá­lyát, ha látják, hogy mily hosszú időbe és mennyi rengeteg fáradságba kerül az ügyvédség elnyerése s nagyon is meg fog­ják gondolni, hogy érdemes-e ennyit várni és verejtékezni azért a bizonytalan mennyiségű kenyérért, amit az ügyvédség tag­jainak még belátható időkön át nyújthat. Viszont a mai ügy­védség, hiven legszebb tradícióihoz, száraz kenyér mellett is féltékenyen őrzi belső lényegét és ehhez tartozik az autonómia is, mert ez biztosítja a szabadság levegőjét, ami nélkül az ügy­védség nem létezhetik. Végre, az ügyvédségtől a történelem so­rán nem egyszer elvették szerzett jogait, sokszor nem is adtak jogot az ügyvédeknek, hogy polgártársaik igazaiért küzdje­nek, azért ügyvédek vannak és lesznek s voltak már akkor is, amikor ügyvédség még nem létezett, de akadtak férfiak, akik egy gondolattal és egy érzéssel gazdagabbak voltak, mint kor­társaik s az elnyomott embernek és eltiport jogának védelmére keltek. Nem hiszem, hogy az igazságügyminiszter ur, akinek nemes gondolkozását^ a tradíciókhoz való hivő ragaszkodását és az ügyvédség iránt érzett meleg szeretetét és tevékeny jóin­dulatát közvetlen meggyőződésből ismerem, a mi szerzett jo­gainkhoz és autonómiánkhoz akarna nyúlni. A miniszter ur nagyon jól tudja, hogy a mi jogaink hosszú századok nehéz küzdelmeinek eredményei é az ügyvédség közjogi helyzete min­dig az egész nemzet szabadság- és jogállományának volt ter­mészetes mutatója és eredője. Azt is fölösleges hangsúlyoz­nunk, hogy az élet maga szabályozza magát, ime, most olvas­suk, hogy a soproni bányaakadémiára csupán egyetlenegy bá­nyamérnök jelölt jelentkezett, sajnos, elrabolták bányáinkat \~, nem nyújthatnak tehát megélhetést és igy másfelé tekintenek ' azok, akik kenyeret akarnak keresni. Az ügyvédkedós arany­bányái is kimerültek, nem szükséges a még megmaradt bá­nyászokat és' tradícióikat megbolygatni, viviszekciókkál a..le- ' gyöngült szervezettel kísérletezni, mihdéz amúgy sem vezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom