Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8. szám - Az Országos Ügyvédszövetség balatonfüredi vándorgyülése

9 védek voltak azok, akik a jog szentségét védve mindenrendü hatalommal szemben, hivatásszerűen és tűrhetetlenül sorompóba léptek, jöttek, láttak és győztek. Nem közömbös a polgárokra sem, hogy azok az egyének, akikre ök legfontosabb érdekeik képviseletét reábízni óhajtják, olyan ügyvédek legyenek, akik az ügyvédkedés lehetőségét és gyakorlását magából a törvény erejéből szerezték, függetlenül mindenkitől és mindentől, nem pedig ruganyos és hajlítható egyéb szempontoknak, avagy kegynek és kedvezésnek köszönhetik, hogy ügyvédek lehettek és ügyvédek maradhattak. Ha a reform az ügyvédi hivatás eme alaptételét lényegében nem érinti, hanem a ma létező törvényes állapotot csak mennyiségi részleteiben változtatja meg, akkor elvi szempontból nem lehet a reformot ellenezni, hanem be kell várni a tervezetet s a részletek ismeretében hozzászólni a kérdéshez. Mondjuk például, hogy a tervezet az ügyvédjelöltek gyakorlóidejét hat vagy hét esztendőre emeli fel, vagy hogy a szigorlatok rendszerét megváltoztatja, az eddigi elméleti vizsgákon felül gyakorlati vizsgákat is elöir, amely vizsgákat tanárokból, birákból és ügyvédekből álló vegyes bizottság előtt kell letenni, vagy mondjuk az ügyvédi vizsgát azzal egészítené ki, hogy a vizsgázónak tárgyalásokon kellene bebizonyítania, hogy elméletileg és gyakorlatilag megállja helyét, szóval ha a tervezet ilyen célszerűségi alapon nyúlna hozzá a kérdéshez, ugy ebben semmi veszedelem sem lenne. A fontos csak az, hogy mindenki előtt nyitva álljon az ut és meglegyen a lehetőség, hogy az adott feltételek mellett az ügyvédi pályára juthasson s ebben öt ne akadályozhassa és ne késleltethesse sem a hatóság hatalmi szava, sem az autonómia szótöbbsége. Szóval, ne kinevezzék és ne választás utján legyenek az ügyvédi pályára törekvők ügyvédekké, hanem a törvény alapján, s a törvény mindenkivel szemben egyenlően és eltérés nélkül írjon elő jogokat és kötelességeket. Az ügyvédség elnyerése ne legyen ajándék vagy szívesség, amiért az ügyvéd valakinek köszönettel vagy függőséggel tartozik, hanem legyen nehéz munkával megszerzett életeredmény, amelyet azonban nem érinthet és el nem ragadhat csak egyedül a törvény, ezenkívül pedig semmiféle erőtényező, sem a karon kivül, sem a karon beiül. Tehát mindenki lehet ügyvéd és mindenki maradhat ügyvéd, aki a törvény feltételeinek megfelel, a törvény az egyedüli clausura. Ám legyen a törvény nagyon szigorú, nehezítse meg a végletekig az ügyvédi pálya előfeltételeit és feltételeit, lehetséges, sőt valószínű, hogy igy azután a numerus is clausus lesz.