Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8. szám - Az Országos Ügyvédszövetség balatonfüredi vándorgyülése

8 ha itthon nem boldogul, külföldön próbál szerencsét, ezzel szemben az ügyvédet kötik a trianoni határok, az ö tudománya, az ö oklevele röghöz kötött, ha valakire, ugy őreá áll a költő szava: itt élned, halnod kell! S ha hozzávesszük mindehhez, hogy egyetlen okleveles pálya sem oly egyenes függvénye a gazdasági élet minden hullámzásának, mint az ügyvédi: akkor valóban nem csodálkozhatunk, hogy az ügyvédi kar oda jutott, hogy az illetékesek mesterséges beavatkozásra gondolnak. Hogy mesterséges beavatkozástól remélhetö-e eredmém, erre nézve eltérők a vélemények. Én a magam részéről ezekkel a gyógyszerekkel szemben meglehetősen szkeptikus vagyok: mindaddig, amig a kórokozó benne van a szervezetben, igazi eredmény alig érhető el. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy ölhetett kezekkel nézzük a baj tovább terjedését, de mindenesetre figyelmeztet, arra, hogy komoly eredményeket e téren egyelőre alig várhalunk. Ami a numerus clausus kérdését illeti, arról egyelőre csak elméleti véleményt mondhatok, mert nem ismerem azt a tervezetet, amellyel az igazságügyminiszier ur a kérdést megoldani akarja. Addig nagv általánosságban azt domborítom ki, hogy az első és legfőbb szempont az ügyvédség szabad gyakorlása és a kérdés minden részletének ehhez kell igazodnia. Az dönteiulü el, hogy vájjon a tervbevett reform érinti-e az ügyvédi működés szabadságát, más szóval, hogy azok a feltételek és körülmények, amelyektől függ az, hogy valaki ügyvéddé lehessen vagy ügyvéd maradhasson, befolyásolják-e, s ha igen, mennyiben, az ügyvédi libertás és potestas agendi alapelveit. Belenyul-e a tervezet az ügyvédi munka szabadságának dogmatikus erejű érinthetetlenségéhe, igen, vagy nem? Ha igen, ugy a/, ügyvédségnek a reformot már eleve vissza kell utasitania és a részletekről nem is tárgyalhat, mert akkor a reform annyit jelentene, hogy kivetkőzteti az ügyvédi hivatást lényegéből, megfosztaná erkölcsi mivoltától, közönséges ipari foglalkozássá sülyesztené. Amennyiben a törvény elöirta tudományofelkészültségen, erkölcsi épségen és gyakorlati időhatáron kívül, sőt felül, még akár külső, akár belső hatósági elhatározástól függhetne az ügyvédkedés megkezdhetése vagy gyakorlása, ugy ez az ügyvédi hivatás megszüntetését jelentené. Egyúttal nagy és mély sérelme lenne a közszabadságnak, mert az ügyvédség a nép habeas corpus ösjogának minden időben leghivatottabb őrizője és védelmezője volt. És ha a nemzet élet jogait lámadták meg, ugy a történelem tanúsága szerint, magyar ügy-