Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 8. szám - Az Országos Ügyvédszövetség balatonfüredi vándorgyülése
7 Dr. Dési Géza országgyűlési képviselő, ügyvéd: Ha a magyar ügyvédi kar válságos helyzetéről beszélünk, akkor mindenekelőtt egyet kell elörebocsátanom és pedig azt, hogy válságos helyzetről kizárólag anyagi vonatkozásban lehet szó, mert erkölcsi tekintetben a jelenlegi magyar ügyvédség mindenképen méltó azokhoz az elődökhöz, akiket követendő példák gyanánt szoktunk emlegetni. Hogy ez mit jelent, azt voltaképen csak azok tudják kellően értékelni, akik közelről ismerik az ügyvédség anyagi helyzetét. Minden elismerést, sőt csodálatot megérdemel az az ügyvédi kar, amely bár az anyagiakban teljesen elszegényedett, mégis teljes épségükben mentette át, annyi viharon és megpróbáltatáson keresztül a kar legnemesebb, legszebb tradícióit, amelyek tiszteletet és megbecsülést iszereztek számára a múltban és fognak szerezni — reméljük — a jövőben is. Annál szomorúbb azonban a kép, amely az erkölcsi helyzettel szemben anyagi vonatkozásban elénk tárul, ez csakugyan válságos és tagadhatatlanul gyógyításra szorul, de a sikeres gyógyitás előfeltétele az, hogy tisztában legyünk a betegség okaival. Hogy mi ennek a betegségnek a kórokozója, azt mindnyájan tudjuk. Ennek a köztudomású oknak csupán illusztrálására két rideg tényt fogok szembeállitani: az egyik az, hogy valamikor, a háború előtt, magyar ügyvédi oklevelemmel mint katonai védő működtem a trieszti és a csernovici, a prágai és a theresienstadti stb. hadbiróságok előtt, de eljárhattam Pozsonytól Brassóig és Kassától Újvidékig minden civilis és büntető, polgári és katonai biróság előtt, — hová lettek ma ezek a határok! Hol működhetik ma a magyar ügyvéd!? És a másik tény: akkor volt Budapesten, — ha jól emlékszem — 1400 ügyvéd, ma több, mint 3000. Azt hiszem, ha a baj okait kutatjuk, ennek a két ténynek a szembeállításánál nem kell tovább mennünk. Hiszen jól tudjuk, nem az ügyvédség az egyedüli, amely .-zenvedi Trianon szörnyű következményeit. De mégis: talán egyik pályára sem nehezedik olyan súllyal, olyan nyomasztóan a trianoni igazságtalanság, mint éppen a miénkre. Az egész középosztály, de különösen az intellektuális középosztály válsággal küzd, az orvos, mérnök előtt azonban nyitva áll a világ,