Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Liechtenstein magánjogi törvénykönyve

9 reség, jutalomdíj vagy felszámolási részesedés óimén jár. A tulajdonos magánvagyona tilos cselekmény, garancia és hasonló címeken csak annyiban vehető igénybe, amenyuyiben a hitelező a vállalati vagyonból kielégitést nem kapott. Az egyéni szabad mozgás ily messzeható lehetőségei mellett nem csoda, ha a törvény tág teret enged a nyilvános jegyzékek használatának, amelyek hivatva vannak arra,^ hogy a nagyközönséget az esetleg igen bonyolult magánviszonyok felől tájékoztassák. E matériával a törvény egv külön cime foglalkozik (944.—1010. c). Ugyancsak külön cim tartalmazza a kereskedői számadásokra, vonatkozó szabályokat (leltár, mérleg stb.). Technikai okokból az életbeléptető rendelkezések körébe került az értékpapírok joga, beleértve a váltó- és csekkjogot is, mely utóbbi kettő tekintetében a fennálló szabályok a kötelmi jogról szóló törvényrész életbeléptéig hatályban maradnak. A törvény általános jellemzéséül csak néhány szót. A világháború eredményeiből Liechtenstein a maga számára az osztrák jogtól való eltávolodás és a svájci joghoz való közeledés szükségességét következteti és szűri le. A magánjog terén ez a törvény félreismerhetetlenül tanú sitja ezt az uj orientációt. A svájci polgári törvénykönyvre való támaszkodás látszik a jogalkalmazásra vonatkozó szabályok szinte változatlan átvételéből, ami együtt jár a szabad törvényértelmezéssel, a törvénynek csupán útmutatóul és irányitóul, de nem parancsolóul tekintésével. Középhely a német deduktív, analitikus törvényértelmezés és a francia önálló synthezisre törekvő jogalkalmazás között. Ezért lehet a liechtensteini törvény könnyed és egyszerű, a laikus számára is érthető, s elégedhetik meg mindenütt a törvényhozói alapgondolat kijelentésével, a keresztülvitelt a bíróra bízva. Ezért helyez súlyt e törvény a fogalmak éles elhatárolására s fordít oly nagy gondot a. definitiók szabatosságára, míg a rendelkezések részletes keresztülvitelét háttérbe szorítja. A rendelkezések érdemében a törekvés nyilvánvalóan az egyén minél szabadabb, minél akadálytalanabb érvényesülése, a köz beavatkozásának az elkerülhetetlenül szükségesre szorítása ama határok között, amelyeken belül azt harmadik személyek jogos magánérdeke vagy a közérdek parancsolóan követeli. Igyekezete az. hogv az egyén a maga céljai ki tűzésében és követésében az államhatalmat ne gátként ós ellenségként találja magával szemben, hanem minden becsületes akarást megértő és elősegítő társként érezze. Különös gonddal támogatja a törvény az üzleti vállalko-