Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A valorizáció és a késedelmi kár az osztrák joggyakorlatban

72 Dr. Maurus Deutsch kezeséig, oly módon magyarázta, hogy az adós a polgári jog szabályai értelmében késedelem esetén egyedül a törvényes kamatot tartozott űzetni, ezt azonban minden tekintet nélkül arra, hogy a késedelem kárt idézette elő, vagy sem. Ezt meghaladó kárt a polgári jog szabályai szerint a hitelezőnek nem állolt módjában érvényesíteni. A Legfelsőbb Tőrvényszék ezen szakvéleménye az ABGB. 1333; § ának magyarázata körül kifejlődött bírói gyakorlattal szakított, magáévá tette, bár némi módosítással, l'nyerünk és Srheynck a késedelmi kárról szóló tanítását s emez nj magyarázat révén most már módját adta, hogy sok anyagi méltánytalanságnak lehessen elejét venni. A fentemii tett szakvélemény kihirdetéséig a gyakorlat az alaptalan perlekedés kérdését sem vette károkozó késedelem módjára- tekintetbe. Az idézett határozat részéről a vonatkozó törvényhelyre (ZPO. 408. £.) való kifejezett utalás azonban, amennyiben azt a gyakorlat helyesen alkalmazza, egyike lehet majd azoknak az eszközöknek, melyek felértékelési tőrvény hiányában számos gazdasági méltánytalanságnak hatásos módon való kiküszöbölésre vannak hivatva. 2. Másfelöl az esetben, midőn a kétoldaluan kötelező szerződést még nem mindkét fél teljesítette, a Legfelsőbb Törvényszék a még teljesítésre köteles felet, — a clausula rebus sic stantibus elv alapúi vételével — kötelezettsége alól felmentette, ha a bekövetkezett pénzromlás folvtán a másik szerződő fél a teljesítés révén méltánytalan mértékben gazdagodott volna. így az 1922 október 30-i Ob. I. 8391922 sz. határozat értelmében, a kötelezett fél felszabadult a késedelmes hitelezővel szemben teljesítési kötelezettsége alól, minthogy a megváltozott viszonyok folytán a kölcsönös teljesítések méretében aránytalanság mutatkozott volna. Az 1923 IV. 24-i Ob. III. 299 1923 sz. határozat szerint a Legfelsőbb Törvényszék, ugyanezen elvből kiindulva, felmenti a kötelezett felet az őt terhelő opciós kötelezettség alól, ha az opció gyakorlása idejében a viszonyok már teljesen megváltoztak. 3. A követeléseknek egy másik csoportját, főleg tartás iránti követeléseket, már az előbb emiitett 8. III. 1923. szakvélemény elkülönítette a tiszta pénztartozások kategóriájától és pedig azzal az indokolással, hogy a megállapodásszerű pénzfizetés a felek szándéka szerint csupán eszköze volt az életfentartás céljára szükséges javak megszerzésének s ez a kötelezettség voltaképen nem a forgalomban levő pénz bizonyos határozott összegének, hanem az életfentartasi és szükségleti cikekk bizonyos mennyiségének szolgáltatására irányul. Ha tehát miként a Legfelsőbb Törvényszék megállapítja, a késedelmesen fizetett ősszeg a pénzromlás folytán ennek a célnak többé nem felelhet meg, az adós minden további nélkül köteles a különbözetet megtéríteni. A nemo pro praeterito al itur elvét mindenesetre alkalmazni kell, ugy hogy a felértékelés csak a tartás emelése iránti igénynek perbeli vagy perenkiviili érvényesítésétől fogva veheti kezdetét. Ugyanezen meggondolás alapján történik a balesetbiztosítási járadékok valorizációja, mely ugyancsak attól az időponttól kezdődik, melyben az igényjogosult igényét érvényesiti. A hitelezőnek fizetőképességét azonban tekintetbe kell venni (1925. június 3-i Ob. II. 484/1925. számú határozat.) A ntagánalkalnuizottak nyugdijköveteléttei változott viszonyok esetében megfelelően felértékelendő*.'(Ob. III. 671.1923. okt. I0 i határozat.) Az ily irányú igények ugyanis nem tiszta pénzköveteléseknek, sőt épen az életfentartás támogatására irányuló igényeknek tekintendők; a pénzösszeg fizetése a felek szándéka szerint csupán eszköze az életfentartásra