Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A valorizáció és a késedelmi kár az osztrák joggyakorlatban

A valorizáció ét a késedelmi kár az osztrák joggyakorlatban 71 Ezen határozat értelmében nem az alaptalanul perlekedőiéi részére háramló előny, hanem a panaszos felet érő hátrány az irányadó, az okozott kár a polgári jog általános szabályai szerint Ítélendő meg s igy az elmaradt haszon is megtérítendő, ha bizonyítható. A Legfelsőbb Törvényszék 1925. január 27-i Ob. III. 85/25 számú határozata a fizetési kötelezettséget, márkában fennálló tartozás késedelmes teljesítése esetén, a márkának a lejárai napja szerinti árfolyama alapján állapítja meg. • A Legfelsőbb Törvényszék 192ő. június 25-i Ob. III. 271/25 számú határozata kimondja, hogy beigazolódik a valóságos kár az által, hogy pontos iizetés esetén a kapott összegek valamely külföldi pénznemben fennálló tartozás kiegyenlítésére lettek volna felhasználhatók s az által is, hogy ez összegek a dolgok rendes menete szerint és az ésszerű gazdasági megfontolás értelmében, ugyancsak erre a célra lettek volna forditva. Kétségbevonhatatlan bizonyíték arra nézve, hogy a be nem folyt fizetés tényleg egy bizonyos határozott célra fordíttatott volna-e, egyáltalában nem szerezhető be s ennél fogva a Legfelsőbb Törvényszék véleménye szerint elegendő megállapítani azt, hogy ez, a dolgok rendes menete és az ésszerű gazdasági megfontolás értelmében, csakugyan bekövetkezett volna. Nagyon érdekes a Legfelsőbb Törvényszék 1925. június l(>-i Ob. I. 536/25 számú határozata, mely ismét leszegezi azt az elvet, hogy a pénz elértéktelenedéséből előálló kárigény konkrét igazolására elegendő oly bizonyíték, mely szerint a hitelező az elértéktelenedés időszakában a befolyt összegeket ujabb üzemi beszerzésekre fordíthatta volna. Mert hiszen azt amúgy sem lehetne megállapítani, hogy épen a teljesítésre kötelezett fél által fizetett összeg került volna-e ilyen irányú felhasználásra, vagy sem. A Legfelsőbb Törvényszék ezen határozatából kitűnik, hogy utóbbi elegendőnek tartja a konkrét kárigény igazolására, ha a normális gazdasági megfontolás alapján, az összeg felhasználására irányuló szándék kimutatható. Hibájául rótták fel egy ideig az osztrák bíróságoknak s elsősorban a Legfelsőbb Tőrvényszéknek a formalizmust, a kényelemszeretetet és a maradiságol, melyet a valorizáció elutasításához való ragaszkodásában tapasztalni véltek, sőt ennél még sokkal súlyosabb vádakkal is illették. Ha azonban igazságosak vagyunk, nem mulaszthatjuk el annak megállapítását hogy az osztrák bíróságok, különösen a legfelsőbb bíróság, minden oly esetben, midőn ez a fennálló törvények keretében még egyáltalában lehetségesnek látszott, a jogszolgáltatást oly módon gyakorolták, hogy a fejlődést lehetőleg elősegítsék. Elutasította azonban mayától a Legfelsőbb Törvényszék azt a feltevést, mintha a törvényhozás helyébe kívánna lépni, még hogyha némely határozatából világosan ki is tűnik, hogy a méltányosság elve más irányú (a felértékelés érdekében való) döntést indokolt volna meg, mint amelyet a bíróság meghozni kénytelen volt. A Legfelsőbb Tőrvénysíék eme törekvését világosan mutatják a következő jogesetek. 1. 1923. III. 23-án kelt szakvéleményében a Legfelsőbb Törvényszék, a késedelmi kár kérdésében a maga tekintélyével, — kétségtelenül a méltányosság elvének alapján — oly elv javára döntölt, mely addig számos jogi tekintély állásfoglalása dacára, a gyakorlatban soha sem jutott érvényre. A Polgári Törvénykönyv (ABGB.) 1333 §-át a bírói gyakorlat, egészen a Lefelsőbb Tőrvényszék idézett szakvéleményének kelet-