Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben

50 A ctödötkérö hitelező követelésének igazolása A csödötkérö hitelező követelésének igazolása. (Váltó.) A csődtörvény 84. ij-a értelmében közömbös, hogy vájjon a csödötkérö hitelező követelése lejért-e; szükséges ellenben, hogy a követelését .kellően" igazolja, inert egyébként a csőd megnyitásához, szükséges alanyi jogosultsága nincsen meg és igy a bíróság a csődnyitás tárgyi feltételeinek, amelyek már az adós helyzetére vonatkoznak, vizsgálatába nem bocsátkozhatik. Igen gyakran vitás, illetve az adós kétségbe vonja, vájjon a csödötkérö hitelezőnek követelése fennáll-e s ily esetekben a törvényhely szűk szavai a bíróságra hízzák annak elbírálását, hogy kellőkép igazoltnak látja-e a esödkéréssel fellépő hitelező követelését? Az évtizedes gyakorlat általában odairányult, hogy a csödkérőnek okirattal kell és pedig lehetőleg már a csődnyitás iránti kérvényében igazolnia szubjektív legitimáltságát vagyis, hogy az adóssal szembea két" segbe nem vonható követelése van. Jgy a Kúria 1902. nov. 4-i 11537. sz. határozata és egyértelmű az a bírósági praxis is. amely szerint bizonyító eljárásnak a követelés kétségtelenné tétele végett a esődeljárásban helye nincs. (Bpcsti Ítélőtábla: H083/1901. sz.) Am gyakori az eset, hogy az adós kétségtelenül bizonyító erejű okiratot is vitássá tesz a csődbíróság előtt, sőt pl. — ami a. legprakti" káhilisabb — a hitelező váltójával szemben arra hivatkozik, hogy az annak alapján kibocsátott fizetési meghagyás ellen ö már kifogásokkal ólt, amelyeket a váltóperben még el nem bíráltak s igy a hitelező követelése nincs a Cs. T. követelményéhez képest kellően igazolva. Találunk is egy 1898 hót származó kúriai döntést, amely általánosságban kimondja, hogy ,a kifogással megtámadott sommás végzés a csődnyitáshoz szükséges hitelezői minőséget magábanvéve nem igazolja.* Meggondolandó azonban, hogy mi sem könnyebb, mint a váltóiizeté>i meghagyás ellen kifogásokkal (gyakran meg sem indokolt kifogásokkal) élni s azulán a pert több-kevesebb szerencsével húzogatni! Sajnos, a váltóper ma — eltérőleg a régi perrend világától — semmiféle, privilégiummal nem bir s igazán nem ritkaság, ha évek is bele telnek néha, amig a hitelező jogerős, vagy akárcsak másodbirói ítélethez hozzájut: nos tehát a per befejeztéig összetett kezekkel üljön s tétlenül tűrje, hogy szerencsésebb (vagy pláne rossz hiszemü) hitelezők széthordják az adós vagyonát? Holott az ő követelését a váltó nemcsak .igazolja*, hanem valósággal meg is testesiti! Az adós esetleges obstrukeiójával szemben ne élhessen azzal a fegyverrel, amely a netalán még messzi lejáratú hitelezőt is megilleti ? fiirói gyakorlatunk ujabb esetekben bátor kézzel nyúlt ehez a kérdéshez, ami annál helyesebb, mert felsöbirósági döntés ritkán érlelődik ezen ügyekben, mert a dolog természeténél fogva legtöbbször már az elsőbíróság álláspontja elegendő ahoz, hogy az adós — amennyiben veszélyt szimatol a bíróság megnyilvánuló felfogásából — visszavonulót fújjon, hiszen a Cs. T. 86. £-a csak „birtokon kivül" enged felfolyamodást a megnyitott csőddel szemben. Aki a váltói fizetési meghagyás ellen"*jogerösen el nem bírált kifő-