Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben

45 közölte, előbb harmadik személynek a rendszerváltoztatási jelölt*- meg ok gyanánt ós egyességi ajánlatot tett, utóbb az alkalmazottnak azt jelentette ki, hogy az elbocsátásnak fegyelmi uton kell történni és hogy az igazgatóság fogja az elbocsátás okait illetékes helyen érvényesíteni: a rögtöni hatályú elbocsátás jogellenesnek mondatott ki (P. .11. 3654/24.). Ha azonban az alapszabályok szerint a közgyűlés van jogosítva arra, hogy a társaság üzemének vezetőjét elbocsássa, rögtöni elbocsátásra jogosító ok fennforgása esetében sem köteles a társaság azonnal rendkívüli közgyűlést összehívni, bánem ráér a rendes közgyűlés elé terjeszteni (P. 11. 5:!34/24.). A munkaadó felperest mint próbaidőre alkalmazottat bocsátotta t, felmondás nélkül, a perben aztán a rögtöni hatályú elbocsátást a szak értelem hiányára is kívánta alapítani: a Kúria kimondta, hogy a munka! adó az elbocsátást utólag más okra alapítani nem volt jogosult <I\ II 3H25/24.) Aki próbaidőre alkalmaztatott, bármikor olboesájtható, ha a próbaidő nem is kifejezetten, hanem csak tényekből való következtetés utján lett megállapítva (V. II. 441/24.). A szolgálati kötelesség megsértése, ha az egyik alkalmazott a másik alkalmazott vagyonkezelési hűtlenségét magatartásával fedezi (P. II. 5587/24.) A munkadíj íizelés szabad egyezkedés tárgya, ha a munkaadó alkalmazottjának illetményeit nem emelte oly arányban mint hasonló vállalatok, ezért még nem hibás (P. II. 74:53/23.) Sokat vitatott kérdést old meg a II. tanács 812/25. sz. ítélete is, megállapítva, hogy a munkakör beosztása a munkaadó joga és annak elvonása és más szolgálati beosztás kijelölése, azonnali kilépésre csak akkov jogosít, ha a munkaadó az alkalmazottat képzettségének és állásának meg nem felelő, önérzetét megalázó munkára akarja alkalmazni. Az alkalmazottnak a szerződést munka teljesítésére képtelensége a munkaadónál kifogás nélkül eltöltött háromhavi szolgálat után már nem vitatható (H. II. 1362,24.) Egyévi felmondási idő elvileg csak azt illeti meg, aki a vállalat önálló vezetésével van megbízva, magasabb képesítése és nagyobb javadalmazása van (P. II. 71/24.) Felelős szerkesztő felmondási ideje egy év (P. II. 62(53/24) nem állapíttatott meg az igazgató egyévi felmondási ideje, mert nem alperes részvénytársaságnak, hanem csak bank és kereskedelmi osztályának vezetője volt (P. II. 1352/25): szállóigazgató felmondási ideje6 hó (P. II. 3654,24). A korona stabilizációja előtt bíróságaink mindenkor megitélté*. a felmondásban lévő alkalmazottnak a felmondási idő alatt történő fizetésemeléseket. A pénz értékének állandósulása óta azonban a fizetés emelés nyilvánvalóan már nem a korona vásárlóerejében beállott csökkenés ellensúlyozásának természetével bir, hanem már valóságos tizetésjavitást képez és az egyén munkájának elismerésén alapulva, az illető életstandardjának javítását célozza. Nincs olyan jogszabály, amely az ilyen kedvezést perrel kikényszerithetőnek vallaná (lásd P. II. 7433/23. sz. hat.), miért is a felmondási idő alatt a munkaadó többi alkalmazottjainak fizetésemelésében a felmondásban levő alkalmazott nem részesíthető (P. II. 3717,24). A részvénytársaság állal tisztviselőjének a mérlegszerű tiszta jövedelemből kötelezett jutalék, a bíróság által meg nem semmisített közgyűlési határozattal elfogadott mérlegben kimutatott tiszta nyereség után jár. (P. II. 4917/24) ílrdekes a kifejlődött gyakorlattal szakító ítéletet hozott a remnneráció tekintetében a budapesti fellebbviteli törvényszék, mikor megállapítja, hogy a munkaadó nem fosztható meg azon jogától, hogy az alkalmazottainak önként adott remunerációt, amely az üzleti év eredményén alapuló, ehhez igazodó jutalmat képez, a nehezebb gazdasási viszonyok és ennek következtében előállott gyengébb üzleti év eredményére tekintettel lejjebb szállíthassa. (38 Pf 3523/25). Az alkalmazottal szemben kikötött versenytilalom hatálya tekintetében állandó gyakorlat, hogy az ipar szabad gyakorlása szerződésűé*