Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben

Dr. Varannai htván korlátozható ugyan, de csak annyiban, hogy a szerzdődés az illetőnek megélhetését és boldogulását méltánytalanul meg ne gátolja. (P. II. 5286/24). A budapesti fellebbviteli törvényszék idézett tanácsa jogosnak találta a versenytilalom megszegése esetére kikötött kötbérre vonatkozó munkaadói igényt, mikor az alkalmazott, akit munkaadója főleg ügyletek akviralásával foglalkoztatott, nyomban kilépése után, ugyanezen szakmában önálló üzletel nyitott, noha belépésekor Írásban kötelezte magát arra, hogy kilépése után hat hónapig e szakmában nem Önállósítja magát. (3868/25). A nyugdíj valorizálása tekintetébon a gyakorlat elvi irányai kialakultak : nem a bank nyugdíjintézetének, hanem magának a banknak vagyoni képességét vette irányadónak, másfelől a tisztviselők nyugdíjkövetelését sem valorizálja teljesen (P. II. 49.W/24). A keqydij bár nem azonos, jogi természetű, lényegében ugyanazt a megélhetés biztosítását célozza: helyénvaló tehát annak a peres felek vagyoni viszonyai és a méltányosság figyelembevételével való felemelése. ÍP. II. 3552/24). A bíróság a felemelés mértékét az u jabb gyakorlat értelmében hosszas és költséges bizonyítási eljárás nélkül is megállapíthatja. (P. II. 99K/25). A részvénytársasági jognak a közelmúlt időkben leghangosabb, legelevenebb területe a kisebbségi jogok védelme volt. A nagy tőke és a kis részvényes érdekei ilt csaptak össze hihetetlen erővel és mi sem bizonyítja inkább azt. hogy a Kúria valóban az élet pulzusán tartja kezét, mint azok az erélyes határozatok, amelyekkel uj irányi adott a jogszolgáltatás balárain körül zajló küzdelemnek. A IV. tanács 3470/1923. számú határozata ment tul elős/.ör a közgyűlési határozatok fornialisztikus vizsgálatánál és igyekezett azok gazdasági konzekvenciáit mérlegelni. Elvi hangsúllyal mondotta ki, hogy egymagában az a körülmény, miszerint a K. T. vagy az alapszabály a régi részvényeseknek elővételi jogot nem biztosit, törvényesen megvédett jogfosztó és kisajátitó eszközt a többség részére nem teremthet. De a határozat távolról sem általánosít, sőt gondosan szabja meg azokat az ismérveket, amelyek alapján a közgyűlési határozat a jó erkölcsökbe ütközőnek és jogíoszlónak minősíttetik. A részletesen kidolgozott elvi tétel konkrét megvilágítást kapott egyrészt abban a határozatban, amely megsemmisítette annak a közgyűlésnek határozatait, amely nyilvánvalóan elégtelen határidőt tűzött a részvényesek elővételi jogának gyakorlására, minélfogva ugyanolyan elbírálás alá esik, mintha előre is kimondotta volna, hogy a régi részények birtokosait elővételi jog nem illeti meg (P. IV. 2722/24 ), másfelől negatív oldalról abban az Ítéletben, amely a közgyűlési határozatot megtámadó keresetet azzal utasította el, hogy nem tekinthető sem a törvénybe, sem a jó erkölcsökbe ütközőnek az a többségi határozat, amely a kibocsátandó uj részvényekre nézve csak ezek felerészc erejéig biztosítja a régi részvényeseknek az elővételi jogot, inig a másik felerészt, bár magasabb, de a helértékbeu mégis lényegesen alulmaradó áron a helyi érdekeltségnek kívánja juttatni. (P. IV. 1062/25.). Az alapszabály oly rendelkezése, amely a részvényeseknek a közgyűlésen való szavazati jogát bizonyos formalitásoktól {eszi függővé — részvénykönyvbe való előzetes bevezetés — nem foszthatja meg az egyébként igazolt részvénvest a közgyűlésen való felszólalás jogától. (P. IV. 4:163/24). A vállalatoknak, közgazdasági szempontból oly hasznosnak jelzett fúzióját szigorú formalizmusával nem könnyítik meg a Tábla idevágó határozatai. A beolvasztó részvénytársaságnak az egyesülés tárgyában hozott határozatait VI. tanácsa megsemmisítette, mert a kicserélésre szükséges részvényeket a beolvadó részvénytársaság részvényesei részére megszerezte (4181/25.) Más esetben kimondta, hogyha egyesülés esetében a beolvasztó részvénytársaság a beolvadó üzletét folytatni akarja s ez okból alapszabályainak a vállalat targyára vonatkozó része kiegészi-