Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben

44 Dr. Varannai István is ha alperes üzletkőre a felperes foglalkozásához tartozó többrendbeli Uzletkörök^valamelyikével azonos (P. IV. 4604/24.). Továbbmenőleg az sem szükséges, hogy a jogosulatlan céghasznáJat valamely kereskedő cégével szemben követtessék el, elegendő, ha az valakinek névjogát sérti: tehál nem kereskedővel szemben is elkövethető (P. IV. 6313/24.). Állandó gyakorlat, hogy a társam;/ feloszlásának van helye, ha a tagok közi rövid együttműködés után, a közös ügyletre vonatkozó perek keletkéznek, a tagok civakodnak, egymást sikkasztással vádolják (P. II. 7303/23.). Alkalmi egyesülés tagja a másiktól abban az esetben is, ha ez hűtlenül, vagy gondtalanul járt el, csak számadást vagy kártérítést követelhet, de nem követelheti vissza — valorizáWan — betétét és annak kamatait (P. Víl. 6106/24.) Viszont más esetben valorizáltan Ítélte vissza a Cnria a tag pénzbetétét, mert az egyesülés többi tagja az ügylet tárgyául szolgáló ingókat maguknál tartolta (P. II 1882/24.). A haszonrészesedés kikötésével egybekötött hitelnyújtás a romló valuta és a pénz drágasága idejében kedvelt burkolt formája volt a súlyos kamatozású kölcsönnek. Az adós egyéb hitelezői utólag örömmel ragadták meg az ügylel külső konstrukciójában jelentkező jogcímet és mind sűrűbben próbálták a baszonrészest, mint társat felelőssé tennni. Gyakorlatunk egységesen és helyesen oldotta meg a kérdést azzal, hogy a haszonréfizescmlés melleid hitelezett alkalmi egyesülésnek nem tekinti és a hitelezőre az adós által kötött ügyletekből lolyóan semmi kötelezettséget nem származtat. Az üzletátiuházási törvény alapján kialakult gyakorlat a háború előtt rendkívül szigorú tételeket teremteti. A hitelélet újjászületésével megelevenedett területen ugylátszik ujabban enyhébb szelek fújnak. A VII. tanái s 7172/24. sz. Ítélete elutasítja az üzletátruházási felelősségre alapított keresetet, mert alperes bérbevelte ugyan az előd Üzlethelyiségét és az ebben volt berendezést, iizletátruházás azonban csak akk< r forogna fenn, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összességében a kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak volnának, már pedig egyedül üzleti berendezéssel üzletet folytatni nem lehel. A konkrét esetben talán helyes Ítéletet, mégis merészség volna elvi jelentőségűnek minősíteni, hiszen utalhatunk arra, hogy nagyon v sok olyan üzlet van, amelynél a helyiség kibérlése és a berendezés megvétele, gazdaságilag teljes és nyilvánvaló szukcessziót jelent (vendéglő stb.) A törvénynek hasonló enyhe kezelése jellemzi a tanács egy másik idevágó határozatát is. amely szerint a közkereseti társaságról folytatólagos átruházással tulajdonossá vált üzletátvevővel szembea a felelősséget meg nem állapítja, azzal az indokolással, hogy arra nem a perbe vont társasági tagok ruházták át az üzletet (856/925.). Az üzletátruházáskor rnár folyamatban volt perben hozott ilélet jogereje kiterjed a/, üzletutódra is, ez azonban nem jelenti azt, hogy az előd ellen hozott ítélet alapján a végrehajtás az üzletet átvevő ellen elrendeltessék, csupán azt, hogy a hitelező az átvevő ellen indítandó perben a követelést újból bizonyítani nem lesz kénytelen. Az a körülmény azonban, hogy az átvevő felelőssége tényleg fennáll-e, csak ebben az uj perben tisztázható. (P. VII. 1Ü89/ÍÍ25.) A .szolgálati viszont/bál eredő perek ezidén is nagy mértékben foglalkoztatták bíróságainkat. Bár az ügyek többsége nem érte el a Kúriát és ezért egyes jogkérdéseket nem világit meg legfelsőbb bíróságunk elvi állásifoglalása : nagyjában egységesen kialakult jogelvek irányítják a praxist. Míg azonban az alsó forumok szeretik ezen par excelence szociális problémákkal telitetett légkörben a gazdaságilag gyengébb érdekeit, a méltányosságra hivatkozva érvényre juttatni, addig a Kúria itt is lehetőleg jogi meggondolások mérlegén osztja az igazságot. Alacsonyabbrendü foglalkozási nemben, alkalmazottal szemben az illetmények megszüntetése a felmondás nélküli clbocsájtás értelmével bír <P. II. 5137/24.). Ha a munkaadó a felmondás okait az alkalmazottal nem