Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Gazdasági lehetetlenülés. Vételár valorizálása. Szemle az 1925. évi joggyakorlat fölött

Gatdaséoi Mieletlennléa. VéttXár valorizálása 41 olyan felfogás, hogy az így beállott gazd. lehetetlenülésre az eladó egyáltalán nem liivatkozhatik s tehát szállítani is tartozik ilyenkor, mégpedig a valorizálatlan ár ellenében (KJ 1924. 1U) ós ez a felfogás szórványosan még felcsendül (III, P.J 1(>"»), de jelenleg márkialakult gyakorlatnak vehető az ellenkező. Az ujabb gyakorlat ugyanis másként tesz különbségeta gazd. lehetetlenülésnek vétkesen és vétlenül beállt esetei közt. Ha eladó vétlen a dologban, agy nemcsak szállítani nem tartozik, de kártérítéssel sem. (Teljesen el van ejtve az a régi, téves gyakorlat, hogy a kártérítés mindig velejár a gazd. lehetetlenüléssel). Vétlen az eladó mindenekelőtt, ha szolgáltatása még az eredeti teljesítési határidőben lehetetlenült gazdaságilag (Hl) II, 2!), Hl) 15)24. 17/11), de pl. akkor is, ha az eredeti határidőt hibáján kivül (sztrájkmozgalmak miatt) nem tarthatta be, és bár annak letelte után, azonban még mindig az ő vétlensége mellett állott be a gazd. lehetetlenülés (11D 02). Sőt ha jogerősen megítélt szállítás válnék utóbb - a vételár még nem lévén kifizetve — gazdaságilag lehetetlenné a marasztaltunk vétkessége nélkül; akkor ez alapon sikerrel indíthat végrehajtás megszüntetési pert és kártérítésre sem köteles (ÜLhd 30). — Ellenben ha a gazd. lehetetlenülés az eladó vétkessége mellett következett be, ami általában annyit tesz, hogy a teljesítési határidő letelte után, vagy akár az ő kérelmére adott utólagos teljesítési határidőn belül (HU 11). esel le;; csak az ellene szállításra indított per során (KJ 2.")); akkor teljesíteni ugyan nem, de nem-teljesítés miatt kártérítést szolgáltatni köteles (Hl) 28, 90, 114, KJ 52, ez „állandó gyakorlat" ; ha a gazd. lehetetlenülés csak a per során állt be, felperes vevő a jus variandi egyébkénti rnegnemengedettsége dacára áttérhet a kártérítési köretelésre ; KJ 2ó). így már 1924-ben is (Hl) 1924. 14,1, 14/11, 119, 122, KJ 1924. 15, 92). Knnek a kártérítésnek a mértékél az a különbözet adja, amely a teljesítés helyén és idejekor (esetleg; a teljesítés megtagadásakor) a szerződéses ár és a piaci (tőzsdei) ár kőzött mutatkozik (III) 2H, 89 és fentebbiek. T. i. ezzel az összeggel vevő fedezhette magát.) Helyesen követke? ik ebből, hogy ha a teljesítés helyén és időpontjában a szerződési ár és a piaci ár közt különbség még nem volt és a vételár még nem is volt előre kifizetve ; ugy a kártérítési kötelezettség tárgytalan, kár hiányában (HD 90). Nem továbbeladásra vásárló vevő javára a piaci ár helyett csak azt a tényleges (amannál kisebb) árut vették figyelembe, amelyen magát fedezte. — A kártérilés tárgyát tevő különbözetet régebben többnyire nem valorizálták, ujabban ennek — helyesen — nem látják elvi akadályát. (KJ 2ő, 52. — Az egész kártérítési judikatura a hit#eljogi tanácsoké: VII, IV, II). h. Az adásvételi jogban a gazdasági lehetetlenülésen kivid is szerepel néhány pénzromlási kérdés. Főleg hujntlav-vélekknél meglehetősen kialakult gyakorlatnak tekinthető, hogy a vételárai kikötés és késedelem nélkül is teljesen valorizáltan kell megfizetni, értve ezen, a szerződéskötéskori (nem a lejáratkori!) pénzértéknek 10Ü"/o-os zürichi alapon felértékelését, — esetleg, ha maga