Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A vasutat terhelő kártérítések a valorizációs törvényjavaslatban

Vasúti kártérilések vállalattá alakult, amely teljesen független a kereskedelemügyi miniszterimtől s csupán egyes szerződések, tarifabemutatás és ehhez hasonló kérdés tekintetéhen marad tovább függőségben. A vasutak, mint kereskedelmi vállalatok, a fuvarozási szerződések megkötése alkalmával, egyenrangú szerződő felekként jelentkeznek és mind a mai napig nem volt olyan jogszabály vagy bírói gyakorlat, amely a vasutaknak a szerződi) felekkel egyenrangúságát vitássá tette volna. Első ilyen lépés volna a valorizációs törvényjavaslat, amely a vasutaknak a szerződő felek között olyan helyet és olyan jogokat kiván biztosítani, amely eddig nemcsak a hazai, de a külföldi jog területén is teljesen ismeretlen fogalom volt. A valorizációs törvényjavaslat ugyanis tételes törvénybe kívánja iktatni azt. hogy a vasút a károsultakat tetszése szerinti módon kezelheti, az igényeket tetszése szerinti módon elégítheti ki és minden mulasztás, minden szándékos cselekmény, vagy könnyelmii késedelem következményei alól a vasút mentesittessék és ezen mentessége az addigi bírói gyakorlattal szemben kodifikáltassék. A valorizációs törvénynek ezen érthetetlen és megfoghatatlan szándékát legjobban megvilágítja az a körülmény, hogy a valorizációs törvény arra ad mentességet a vasútnak, hogy a vasút jogosítva van a károsultak igényeit 3—5 év. vagy esetleg 10 év múlva elintézni, az elintézési késedelenmek indokát nem köteles adni. az elintézéseket hevertetheti éveken keresztül, mert a valorizációs törvény erre a vasútnak kifejezetten jogot ad és felhatalmazza a vasutat, hogy tetszése szerinti időre halassza el azt, hogy a károsultak a vasút által szándékosan, vagy vétkes gondatlansággal okozott káruk ellenértékéhez hozzájuthassanak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Vasúti Üzletszabályzat 70. §-a kötelezöleg előírja azt, hogy az igények leggyorsabban intézendök el és ezen kötelező rendelkezés dacára előfordul az. hogy a vasút a hozzá benyújtott felszólamlások elintézését csak évek múlva és olyan időben eszközli, amidőn a felszólamlásban kért összegek a semmivel egyenlők, akkor szembeötlő a valorizációs törvény azon intézkedése, amelynek 7. §-a olykép intézkedik, hogy a vasútnak ehhez joga van. A valorizációs törvény ezen intézkedése alkalmas arra, hogy az eddig kifejlődött és állandónak tekinthető birói gyakorlatot megsemmisítse. Az állandó birói gyakorlat ugyanis abba az irányba fejlődött, hogy egy belforgalomban eszközölt szállításból kifolyólag a vasutakhoz benyújtott kártérítési vagy vissztéritési késedelem elintézésére 3 hónap elegendő. Ezen idő teljesen elegendő ahhoz, hogy a vasút a nyomozást lefolytassa és a felszólamlásban foglalt igényeket elintézze. íla a