Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben. 2. r.

156 seket fogadott el és ezek vételárát ugyanakkor felvette, azonban az árukat nem szállította, hanem az ily módon beszedett pénzeket egyéb üzleti céljaira fordította akkor, amikor ellene már végrehajtások folytak s mert raktára 'felét tartozásai kiegyenlítésére egyik hitelezőjének adta át (8. P. 6936/1925/87. sz.;. A bíróság küzdelmét egyfelől az adós csalárdsága miatti megtagadási okkal, másfelől azzal a szemponttal, hogy az egyesség jóváhagyása megtagadásának esetében az adós ellen csődöt kell nyitni s akkor a hitelezők még rosszabbul járnak, élénken illusztrálja a debreceni T, P. II. 559/1925. sz. határozata, amelyet kommentárom II. kiadásának 119. s köv. lapjain egész terjedelmében közöltem s amelyre e helyütt legyen szabad egyszerűen csak utalnom. Az eljárás megszüntetésének a R. 56. §-ában szabályozott esetei közül emlitésreméltó a Bp. T. 8. P. 10.676/1925/21. sz. határozata, amely az eljárást megszüntette az egyik adós ellen azért, mert a tárgyalásról való elmaradását mivel sem igazolta, a másik adós ellen pedig azért, mert kérvényének beadása után az ország területéről megszökött s azzal, hogy ebből kifolyólag t-llenében a kiadatási eljárás is megindittatott, nyilvánvaló bizonyságát adta annak, hogy az országba visszatérni nincs szándéka. Az adós szövetkezet ellen a Bp. T. 8. P. 11.478/1925/25. sz. a. az eljárást megszüntette ezért, mert az egyik igazgató külföldre szökött, a további három igazgató pedig az eskü letételére kitűzött határnapon szabályszerű idézés dacára meg nem jelent. Ellenben nem találta megszüntethetőnek a Bp. T. (8. P. 10.775/1925/22. sz.) az eljárást az eskü le nem tétele dacára, mert a R. 40. §-a az adóst csak az általa készített vagyonkimutatás és mérleg helyességére vonatkozó eskü letételére kötelezi, az adott esetben pedig a mérleget, bár az adós is aláirta, de nem ő, hanem a vagyonfelügyelő készítette s az adós a mérleg helyességét felfolyamodásában kifogásolta s azt panaszolta, hogy könyvei és iratai zár alá helyezése miatt sajátmaga a helyes mérleget elkészíteni nem tudta (ezért feloldás). A Bp. T, 8. P. 6703/1925/23. sz. határozata az eljárás megszüntetésének egyik okául elfogadta azt, hogy az adós az előnyös kielégítési joggal nem biró ügyvédjének akkor, amikor már fizetéseit megszüntette, többi hitelezői hátrányára oly kielégítést adott, amely akkori vagyoni helyzetének meg nem felelt. A R. 56. §-ában foglalt felsorolás egyébként nem taxativ. így a Bp. T. 8. P 10.839/1925/20. sz. a. az eljárást megszüntette abból az okból, mert számbavehető hitelezői szavazat egyáltalán nem adatott le és az adós ajánlatát visszavonta. A R. 56. §. 3. bek-ben előirt megihallgatás egyébként lényeges eljárási szabály, amelynek megsértése feloldási ok (Bp. T. 8. P. 10.101/1925/24. sz.). A jogorvoslat körét megszorító rendelkezések (R. 60. §.) sokszor okoznak nehézséget. így egy hitelező felfolyamodással élt az ellen, hogy az elsőbiróság a bejelentett külön kielégitési idényét nem ismerte el, hanem jogának érvényesítésével per útjára utasította. A Bp. T, 8. P. 504/1925/22. sz.' a. a felfolyamodást visszautasitotta azon az alapon, hogy ez a döntés az ügyesség jóváhagyásával nincs kapcsolatban s pénzbeli marasztalás iránt sem határoz, tehát a R. 60. §. 2. p. alá nem vonható. Az egyes hitelezőt a vagyonfelügyelő dijának összege tekintetében felfolyamodási jog meg nem illeti s az az egyességet jóváhagyó végzés elleni felfolyamadás keretében sem érvényesíthető (Bp. T. 8. P. 5809/1925/17. sz.)1 Nincs helye felfo. 1 Az uj R. 48. § 3. bek. folytán ez megváltozott s a hitelezők bármelyike előterjesztéssel élhet a dijakat megállapított határozat ellen.