Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben. 2. r.

154 dik és eljutunk a hitelezői autonómia helyett az adási autonómiához, ami csakugyan nem cél. Ha a tárgyalás izgalmas levegődében a követelés tisztázása nem opportunus, a birót mi sem akadályozza abban, hogy az illető hitelezőt külön is maga elé idézze és a felmerült kérdést minden alakszerűség nélkül, tárgyaláson kivül is tisztázza (R. 14. §.), de a szavazati jog elvesztésével nem szabad sújtani azt a hitelezőt, akinek véletlenül oly követelése van, amelyet az adós kifogásol és amely első percben rövidesen nem igazolható. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a szavazat szempontjából való számbavétel nem jelent a követelés érdeme tekintetében res judicata-t. A megkívánt többség körében a Bp. T. 8. P. 10.970/1925/24. sz. határozata nem alap nélkül utal arra, hogy a R. 48. g-ának fogalmazása homályos, mert azt mondja ki, hogy az egyességi ajánlatot akkor kell elfogadottnak tekinteni, ha az azt elfogadó hitelezők követelése összeg szerint legalább % részét teszi ki valamennyi hitelező tőkekövetelésének, s igy bizonyos ellentmondás van abban, hogy egyrészt a hitelezők összeg szerinti követeléséről beszél, másrészt pedig a tőkekövetelések V3 részét kívánja meg többségül. A Tábla kifejti, hogy a törvényhozónak nem lehetett célja, hogy egyes hitelezők, akiket esetleg csak kamat, vagy csupán költségkövetelés illet meg, hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, mint akik csak tőkét követelnek s hogy nincs észszerű indoka, hogy a követelések között jogcímük szerint különbség telessék. Ezért a Tábla a R. intézkedésének súlypontját abban látja, hogy a követelések tekintet nélkül jogcíműkre, egyaránt összeg szerint vétessenek számba. — Noha az id. §. 2 bek. a szavazás megismétléséhez az erre irányuló kérelem nyomban való előterjesztését kívánja meg, a Bp. T. 8. P. 10.874/ 1925/17. sz. határozatában elfogadta a felfolyamodó adós azt az előadását, hogy a kérelem előterjesztését abban a feltevésben mulasztotta el, hogy a többség amúgy is biztosítva van s mivel a szavazás megismétlését az adós a felfolyamodásban kérte s feltehető volt, hogy az ujabb szavazás az ajánlat elfogadását fogja eredményezni, az elsőfokú határozatot feloldotta. Nem tartja kizártnak a Bp. T. (8. P. 7077/1925/27. sz.) a szavazás többször való megismétlését sem, amennyiben ettől az egyesség elfogadása remélhető. Fokozott mértékben áll ez a Tábla szerint, ha az adós uj ajánlatot tesz s erről a megjelent hitelezők tudomást nem szerezhettek. Az uj R. ennek lehetőségét elvileg kizárja. (76. §. 1. bek.). Ha azonban semmi remény nincs arra, hogy az uj szavazásnál a szavazatok aránya az egyesség előnyére meg íog változni, a bíró elutasíthatja a szavazás megismétlésére irányuló kérelmet (Bp. T. 8. P. 12.514/ 1925/14., 12.909/1925/13. sz.). Az egyesség tartalma tekintetében a Bpesti T. most már következetesen azt az álláspontot foglalja el, hogy nem sérti a par conditio e^ét, ha az egyesség szerint a felajánlott hányadot pusztán a tőkekövetelések után kell számítani (8. P. 8154/ 1925/42. sz.), sem pedig az, ha az egyesség szerint előbb az áruhitelezők, azután pedig a készpénz-hitelezők elégitendők ki egyébként egyenlő hányaddal (8. P. 5852/1925/35. sz.). A jogvesztési záradék kérdésében érdekes a Bp. T. 8. P. 1898/1925/23. sz. határozata: noha az ajánlat nem tartalmazta a clausula cassatoriát, az elsőbiróság mégis ezzel együtt hagyta jóvá jogerősen az egyességet. Adós az első részletet meg nem fizetvén, hitelező az egész követelés erejéig kért kielégítési végrehajtást és az elsőbiróság azt el is rendelte. Adós felfolyamodása folytán a Tábla a végrehajtást az első lejárt részletre korlátozta, mert a R. 5. §-a szerint az adóst csak az ő egyességi aján-