Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 4-5. szám - Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben. 2. r.
153 oly magatartást tanusit, amely miatt az ügyvéd teljes joggal mondhat le a képviseletről. Nézetem szerint ily körülmények fennforgása esetén is biztosítani kell az ügyvéd szerzett jogait, mert esetlég éppen ezt a formát választanák a felek a kijátszására, hogy t. i. az uj perbeli képviselő utján egyeznének meg az ellenféllel az ügyvéd rovására. Kimondandónak vélem, hogy az ujabb ügyvéd elődje jogán gyakorolja ennek az ellenféllel szemben már korábban megszerzett perköltségkövetelését s amennyiben az előbbi ügyvéd köl«ségei még kielégítést nem nyertek volna, csak oly egyességet létesíthet az ellenféllel, amely ezekről a költségekről megfelelően gondoskodik, ellenkező eseUben anyagi felelősséggel tartoznék elődjével szemben. Azon esetben pedig, ha beigazolást nyer, hogy rosszhiszeműen közreműködött ügyvédtársának megkárosítására, egyúttal fegyelmileg is büntetendő. Ezen kérdéssel kapcsolatban feltétlenül szükségesnek látom a állandó kamarai választott bíróság felállítását, amely az ilyen kényesebb természetű és evidenter ügyvédi jellegű ügyekben gyorsan és kollegiális szempontból feltétlenül megbízhatóan döntene s amelynek az is feladata volna, hogy amennyiben az ügyvédi tisztességbe ütköző és a kari összetartást sértő eljárás ismérvét fedezné fel, az illető esetről jelentést tenne az ügyvédi kamara fegyelmi hatóságának. Soha aktuálisabbak nem voltak ezek a kérdések, mint a mai viszonyok közepette, amikor is az ügyvédség csak úgy boldogulhat és a köz érdekében csak akkor munkálkodhatik sikerrel, ha egyfelől maga is erkölcsileg a legmagasabb fokon áll, másfelöl, ha minden biztosítékot megkap arra, hogy munkája gyümölcsét élvezheti s hogy azt tőle illetéktelenül senki el nem vonhatja. Dr. Frankéi Pál. Joggyakorlat. /< Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben* Döntő fontosságú és eddig talán kellőkép meg nem vitától t kérdés, vájjon helyes-e az a mindinkább általánossá vált gyakorlat, hogy .,csak 'elismert és az érdekeltek egyike által sem kifogásolt hitelezők szavazatai vehetők számba" (Bp. T. 8. P. Í)083/1(J25/L;0., 10.5Ő4/192T)/3C. sz.). A R. koncepciója ugyanis az, hogy egyedül az adós kifogásolása ne üthesse el a hitelezőt a szavazati jogtól, hanem a bíró adjon módot a kifogásolt követelés igazolasára, mi ha sikerül, a követelést a szavazásnál számba kell venni. Az egyességi tárgyalásoknál jelenlevő érdekeltek nagy tömege és az eljárás gyorsaságának előmozdítására irányuló törekvés okozta, hogy a bíróságok mind kevésbbé találták időt és módot arra, hogy a kifogásolt követelések fennálltának és összegének megvizsgálásába bocsátkozzanak s ez a nizus vezetett az érintett gyakorlat kifejlődéséhez. Azonban a ralisai* cogriiiit), amelyre a R. a birót nem csak feljogosítja, hanem kötelezi, ily eljárás-mód mellett lassankint kiküszöbölő* A cikk1 első része a PJ. előző 3. számában. 11