Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - Az uj kényszeregyességi rendelet. 1. r.

138 kozás elve kezd a közgazdaságban előtérbe lépni, akkor felüti fejét a fizetésképtelenségi jogban is az officialitás elve; eleinte csak eljárási szabályokban nyilvánul az meg, azokban is félénken, az utolsó évtizedekben azonbah az állami, közgazdasági szempont anyagi vonatkozásokban is mindinkább helyet kiván magának!. AJ fizetésképtelenség jogának ezen szociális irányu fejlődése még napjainkban is folyamatban van. A fizetésképtelenség kérdése nagy vonásokban a közgazdasági látószög szempontjából kezd kezeltetni. A nagy bifurkáció csődjogra és kényszeregyességi jogra, már ennek a folyamatnak az eredménye; eleinte öntudatlanul, később mindinkább világosan előtérbe kerül az a szempont, hogy a fizetésképtelenség mikénti lebonyolitása elsősorban attól függjön, hogy a vagyonbukott egyén vagy vállalat értéket jelent-e a közgazdaságra vagy sem; azt kivánja-e az állami jogszabályokban megnyilvánuló közgazdasági érdek, hogy a bajba került vállalkozás halálra Ítéltessék, vagy pedig vannak-e olyan szempontok, amelyek a vállalkozás életbentartását a közre nézve előnyösnek mutatják: ez a döntő kérdés. Az utóbbi esetben indokolt, hogy az állam jogszabályával segítségére siessen a jobb sorsra érdemes vállalkozásnak, az előbbi esetben a jog feladata a gazdasági halál következményeinek mielőbbi liquidálása. A csődök általában véve katasztrofálisan rossz eredménye bírta arra a belátásra a jogalkotást, hogy a tisztességes adósok él étben tartásának biztosításával a hitelezői társaság sokkal jobb eredményeket érhet el, mint á esiődbeli liquidálás utján; nem él ellenben még eléggé világosan a köztudatban az, hogy ezzel ellentétben a rosszhiszemű adós gazdasági életbentartása csak mesterséges lehetőség a hitelezők további megkárosítására. Ai jelen gazdasági reformkérdés helyesen csak ebből Í\ látószögből oldható meg. Megadni a lehetőséget az életbenmaradásra azoknak, akik arra érdemesek, mielőbb eltakarítani a gazdasági életből azokat, akik csalárdul éltek vissza a bennük bizók bizalmával; ez az a szempont a fizetésképtelenségi jog két fő ágának megkülönböztető] e és bármily magától értetődőnek látszik ez, az előadottak után világos szemmel megállapíthatjuk, hogy az eddigi bajok egyedüli és kizárólagos forrása az, hogy a kényszeregyességi eljárást ezen rendeltetéstől eltérőleg vették igénybe; hogy a fizetésképtelenség jogi elintézésének a kényszeregyességi eljárás vált az általános formájává, a csőd kivétellé lett, mindez pedig oly körülmények között, amelyek ab-