Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám - Szociális jog és egyéni szabadság
126 nézőpontok felé törő kutató szelleme. Konzervatív alapszemlélete, mellett tárgyilagosan értékelte és becsülte meg a vele szembenálló nézeteket, ha az volt a meggyőződése* hogy ebeket az ellentétes néztteket a közjóra való beesü\Ae* törekvés fűti és hatja át. Fájdalmas volt elveszteni a birót és fájdalmas volt elbncsnzni az Írótól; de a kik őt személyesen ismerték, a nemes embert siratják benne. Puritán élete megérdemli a magvai- jogászság'hálás emlékezetét, Szociális jog és egyéni szabadság. (Széljegyzetek Medvigy Gábor dr.-nak a valorizációs törvényjavaslathoz a Jogászegyletben tartott és külön lem^omatban megjelent felszólalásához). Nem célom az értékes felszólalásnak tulajdonképeni tárgyát tevő valorizációs indítványhoz hozzászólani. Amiért a felszólalás megkapott, annak oka az, hogy — mint szerző mondja — egy hazajáró lelket idéz: a szabadelvű jogrendet, azt az egyedül helyes jogszellemet, ,.amely a nemzet erkölcsi felfogásából eredő kölcsönösség elvén nyugszik, amelyet az egyenlő elbánás elvén a független birói hatalom biztosit és amelyik ezen keretekben az embert szabaddá teszi". Előrebocsátom, hogy itt nem a világnézeti, politikai szabadelvüségröl beszélek, hanem tisztán a magánjogiról, melynek alapelve az, hogy a magánjogi normák csak keretei az egyéni szabadság és mozgás, a szabad erőkifejtés alapjlán lejátszódó gazdasági életnek. Szóval az a magánjogi jogrend, mely idegenkedik a divatos szóval .,magánjogi közigazgatás'' néven ismeretes belenyúlástól a szabad gazdasági erők játékába. Kétségtelen, hogy a modern állami 1evt*kenység nem merülhet ki a jogi bakter szerepében, az akadályok elháritásán kivül a társadalmi együttműködést bizonyos pozitiv normákkal kell biztosítania, a gyengék érdekében kogens szabályokkal kell beavatkoznia ott, ahol a szerződési akarat szabadsága a gazdasági erők aránytalansága folytán csak látszólagos. De az elv legyen az, hogy lehetőleg az egyéni szabad kifejlődést, hacsak lényeges közérdek elkerülhetetlenné nem teszi, ne gátoljuk. Minden népjóléti norma, mely az embereket a saját akaratuk ellenére akarja boldogítani, zsarnoki és elkedvetleníti az egyéni tevékenységet, mert a legjobb szándék mellett is szubjektív vélemény jogszabállyá emelése és elnyomja azokat, kiknek egyéni fejlődése más irányba halad. A magánjog terén örök igazság a Nagy Frigyes szállóigéje: mindenki üdvözüljön a maga módja szerint. A magánjogban e tekintetben a magánérdek összevág a közérdekkel. Mert a gazdasági, de a szellemi és erkölcsi életnek is élő sejtje az egyén és ha az élő sejtből elvonják az életerőt, akkor hiába minden orvosság, a szervezet elsorvad. Legyünk szerények és jöjjünk tudatára ann&k, hogy jogszabályokkal sem gazdaságot, sem népjólétet, sem erkölcsi életet teremteni nem lehet, a jó és bölcs jogszabály csak a szabad mozgást és az