Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Szociális jog és egyéni szabadság

127 együttműködés lehetőségét adhatja meg az értékes egyéni erőknek. Amiket itt elmondok, egyszer közhelyek voltak, de ma nem árt \ mindezt újra hangsúlyozni. Csodálatos módon jogászok és államférfiak világnézeti különbség nélkül, konzervatívok és szocialisták, majdnem teljesen érzéketlenek az egyéni szabadság tekintetében. Szociális beavatkozás, vagy erkölcsi elvek és közérdek jelszavaival a legjobb akarattal és szándékkal olyan intézkedéseket követelnek, amelyek az egyéni szabad tevékenységet béklyókba verik. A gyámkodó jogi normák az egyént elgyengitik és hajlandóvá teszik arra, hogy a segitséget kivülröl várja. Már pedig az olyan ember, aki mástól várja a segítséget, erkölcsileg is lesülyed. Nagyon helyesen hangsúlyozza Medvigy egy másik helyen, hogy a méltányosság csak segítőtársa az igazságnak, a jogszabálynak, de azt nem pótolhatja. A méltányosság az a légkör, melyben a jog él, nélküle el nem lehet, mihelyt egy jogszabályt egy konkrét esetre alkalmazunk, máris hozzátapad. Azért egy hosszabb ideig alkalmazásban lévő jogszabály szinte más lesz, átalakul a gyakorlat, a méltányosság simitó, formáló erejénél fogva. De méltányosság csak normák mellett lehetséges és magában nem más, mint a teljes szabályozatlanság és az Ítélkezés kiszolgáltatása az egyéni véleményeknek és hangulatoknak. Örvendetes, hogy ennek az elnyomott jogérzetnek felkiáltása hangzik fel Medvigy felszólalásában és Tészemröl kötelességemnek tartottam erre a felkiáltásra visszhangként felelni. Videant eonsules . . . Ifj. dr. Sziyeti László. Az Országos Bírói és ígyészi Egyesület 1925 .szeptember 27-én Kecskeméten megtartott közgyűlésén dr. Székács .Hadár kir. közigazgatási biró tartott, érdekfeszítő előadást „A jó biró" cím alatt. A finom lélektani analízissel felépített előadás méltán sorakozik ama legjobbakhoz, amelyeket e kifogyhatatlan témáról tartottak. Gondolunk itt elsősorban néhai dr. Baumgarten Izidor előadására a Magyar Jogászegyletnek 1911 április 30-án Aradon tartott teljesülésén, amellyel Székács lényegében azonos alapfelfogásból taglalja a kérdést. Rendkívül találóan válaszol arra, mikor hozza meg a biró az ítéletet: akkor, amikor az ügy a legélénkebb életet éli a lelkében. Igen helyes apercu, amit az ügyvédről mond: „Van egy tétel, amit, gyakran hallunk ugy ügyvédi, mint bírói körökből hangoztatni. Eszerint a tétel szerint az ügyvédnek, a per ,,elsőbirá jának" is ugyanaz a feladata lenne, mint a bírónak: keresni az igazságot. A tétel hamis: az ügyvédnek más a feladata. Az ügyvéd felallata az, hogy a fele álláspontjának sikere érdekében minden törvényes eszközt igénybe \ egyen. A biró tehát csalódni fog az ügyvédben, ha tőle igazságkeresést vár, az ügyvéd pedig nem jól szolgálná a fele érdekeit, ha mindenáron csak az igazságot keresné, ahe-