Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Valorizáció váltóperben és váltóper után

112 közömbös az, hogy felperes az általa másnak eladott részvényekért nála befolyt vagy a saját maga által megveti részvények tőzsdei árát számolja-e el alperes folyószámláján. P. VII. 2563/925. (A döntés elvi magja helyes, de az ilyen elszámolásról szóló értesítés kötelező elküldését kell hangsúlyozni, nehogy spekulációra szolgáljon alapul.) Kényszerértékesítés időpontja. A K. t, 351., 352. §-aiban nincs meghatározva az, hogy az eladó az árut a késedelmes vevő lóvására a késedelem beálltával azonnal tartoznék eladni; az eladó e jogával mindaddig élhet, mig a vevő késedelemben van. P. VII. 3058/925. (A döritést helyeselni kell. Ez az állásfoglalás módot ad arra, hogy az eladó kísérletet tegyen időhaladék nyújtásával egy esetleges megegyezés megkötésére. Az ellenkező álláspont belekényszeríti az eladót az azonnal való értékesítésbe, ami sokszor elvágja a békés elrendezés lehetőségét.) Ügylet egységessége. Abból, hogy a két próbavagon bányafa bányaüzem céljaira szolgált — az tehát mint egységes egész volt az ügylet tárgya, — amelyet alperes az ő vevőjével kötött ügylet természeténél fogva annak csak mint egészet szállíthatta és hogy ekként az alperes a részbeni teljesítés elfogadását már csak azért is jogszerűen tagadhatta meg, mert csak így óvhatta meg magát azokkal a kifogásokkal szemben, amelyekkel ő ellenében a nem kötéssszerü áru szállításából folyóan az ő vevője élhetett volna, nyilvánvaló, hogy a vételi ügylet tárgyául szolgáló áru annak dologi oszthatósága dacára jogilag oszthatatlan. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint a két vagonban szállított áru csak részben felelt meg a megrendelésnek, részben — közel 40% ereléig — pedig nem megrendelésszerü volt: az alperes az ügylettől jogosan állott el. Ezek szerint a fellebbezési bíróság anyagjogi szabályt sértett azzal az ítéleti döntésével, hogy felperes egy vagon fának szerződéses vételárát alperestől jogosult követelni s hogy alperes csupán egy vagon szerződésellenes minőségű fát illetően követelhet kártérítést, P. VII. 1304 924. sz. (Állandó gyakorlat.) Kárenyhítési kötelesség megszorítása. A m. kii. Kúria feloldó végzésében elfoglalt jogi álláspont szerint az alperes csak akkor nem tartozik kártérítéssel, ha a felperesnek a felek közt létrejött szerződésnek megfelelő feltételekkel módjában állott volna magát a kereseti árura nézve fedezni; azonban a meg nem támadott tényállás szerint a felperesnek ez módjában nem állott. Alaptalan tehát az alperesnek az a vitatása, hogy a felperes amennyiben hitel melletl nem szerezhette be az árut, tartozott volna esetleg kölcsönt felvenni. P VII. 979/925. (V. ö. Dr. Beck Salamon cikkét: Vétő fél védelme — folyló évi 1. számunkban.) Alkalmazotti rendelet. Az 1910/1920. M, E. számú kormányrendelet hatálya annak 1. §^a értelmében azoknak szolgálati viszonyaira terjed ki. akik kereskedőnek, vagy iparosnak vállalatában mint tisztviselők, vagy kereskedősegcdek vannak alkalmazva. E rendelet alkalmazhatásának szempontjából tehát nemcsak az alkalmazott, hanem a munkaadó foglalkozása, üzlet- és .munkaköre is figyelembe veendő es ha a munkaadó kereskedői, vagy ipari vállalati minősége meg nem állapitható, az alkalma-