Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Valorizáció váltóperben és váltóper után

111 meg az alperes késedelme beállta időpontjában fennállott magyar korona értékében a felperes követelését, — mert a korona értékcsökkenéséből eredő hátrány nem ki zárólag az alperes mulasztására vezethető vissza, hanem olyan közismert gazdasági okok következménye, amelyek az egyesek cselekvőségétől független jellegüknél fogva nem róhatók kizárólag az egyik fél terhére. Ezekből az okokból a m kir. Kúria a magyar korona értékében bekövetkezett csökkenésből eredő különbözetnek csak 40%-át Ítélte meg az alperes terhére róvhatónak s ennyiben helyet adva az alperes felülvizsgálati kérelmének, a felebbezési bíróság ítélete részbeni megváltoztatásával a magyar korona, értékcsökkenésének megfelelően felértékelt marasztalási tőkét ennek 40%-ára és az ezután járó törvényes kamatra szállította le; ezt meghaladó részében ellenben az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította, azonban ugyanőt arra való tekintettel, bogy a követelés összege birói megállapítástól függött, a Pp. 426.* 508. és 343. §§-ai értelmében a felülvizsgálati eljárás költségének megtérítésére is kötelezte. P. IV. 185/1925. sz. Vételárelőleg valorizálási időpontja. A m. kir. Kúriának gyakorlata értelmében az ügyletnek hatálytalanná válása, megszűnte vagy egyéb okból nem teljesülése folytán az előbbi állapot helyreállítására kötelezett fél az ügyletre előlegül kapott pénzösszeget csak azon esetben tartozik annak a lefizetésekor volt értékében visszaszolgáltatni, ha az ügylet egyedül és kizárólag az ő hibájából nem ment teljesedésbe. — Ellenben ha az ügylet mindkét fél hibáján kivül fekvő okból (pl. gazdasági lehetetlenülesnek a teljesítési idő folyamá/n beállta okából), vagy mindkét felnek, avagy egyedül az előleget adó félnek hibája miatt, vagy a feleknek közös akarata (pl. kölcsönös elállás) folytán nem ment teljesedésbe, akkor az előleg visszaadásában késedelmes fél a kapott előleget — ellenkező megállapodás hiányában — abban az értékben köteles visszaszolgáltatni, amellyel az a visszaszoL gáltátási kötelezettség beálltakor bírt. P. VII. 2166/925.) (Ez a döntés összefügg a tanács valorizálási gyakorlatával, amely jórészben a vétkességen alapul. Óhajtandó volna, ha a valorizációs javaslatnak talán egyetlen haladása: a pénz romlásával önmagában a valorizáció alapjául való elfogadása a vétkességi elv feladására vezetne. A valorizáció fokánál még mindig honorálásra találhatnak a vétkességi szempontok is.) Kényszerértékesítés — elszámolás utján. A K. t. 379., 380. és 381. §-ai subsidarius jellegűek, vagyis csak akkor alkalmazhatók, ha a felek máskép nem rendelkeztek, már pedig a felek a nem vitás tényállás szerint a K. t. 306. §-ának az alkalmazásában állapodtak meg. — A felperes felülvizsgálati panasza azonban mégis alapos; arról van ugyanis most lényegileg szó, vájjon felperes az 50 darab Atlantica- és 150 darab Lichtig-részyényl magának a tőzsdei nap középárfolyamán jogosan megtarthattá l? Ezt a kérdést a m. kir Kúria ideiglenes értelemben döntötte el. Nem vitás ugyanis, hogy a felek Írásbeli megállapodása értelmében felperes az 50 darab Atlantica- és 150 darab Lichtigrészvényt is a K. t. 306. §-a szerint nyilvákiosan eladhatta, mar pedig ez a feljogosítás ellenkező kikötés hiányában magában foglalja azt is, hogy felperes a kérdéses tőzsdei árral bíró részvényeket tőzsdei árban maga veheti meg, ha ez a joga a 3. alattiban külön kiemelve nincs is, mert alperesre nézve teljesen