Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kényszeregyességi joggyakorlat 1925-ben. 1. r.

105 során is bármikor megállapítható vagyonfelügyelői dijak a 31. 1. pont alá eső oly eljárási költségek, melyek kielégítése csak ugy, mint csőd esetén a Cst, 47. $-a szerint tömegköltségek, melyek az 53. ^. szerint a jelzálogos hitelezők kielégítését is megelőzik s igy ez eljárás szerint is megelőzik a hitelezők kielégítését (Bp. T. 8. P. 8273/1923/34. sz.). A Ppé. 51. §. csak marasztaló ítélet és meglliagyás alapján enged biztosítási végrehajtást; ez tehát nem ad jogot a vagyonfelügyelői dijakat megszabó végzés alapján a biztosítási végrehajtás elrendelésére. Ettől eltérő rendelkezést a R. sem tartalmaz, ennek 62. §. 2. bek. csák a bejelentett és az adós által kifogásolt követelések biztosításáról szól, ezek közé pedig a R. 24. §-a szerinti járandóságok nem esnek (Bp. T, 8. P. 8499/1925/46. sz.).1 A vagyonfelügyelő munkadíja és költségei kétségtelenül az egyességi eljárás költségéinek és igy a R. 31. §. 1. pontjának tekintete alá esnek, de a 22t §. 1. bekezdéséhez képest csak annyiban, amennyiben már lejártak, ez az időpont pedig jogerős megállapításuk előtt be nem következik. Nyilván beléütközik tehát a R, 22. §. rendelkezéseibe a vagyonfelügyelőnek az az eljárása, amellyel az általa teljesített üzletvezetés során kezeihez befolyt összegből az elsőbiróságilag jogerősen még meg nem állapított munkadíjat meghaladó összeget magánál tartotta és sem bírói letétbe nem helyezte, sem a bíróságnak ki nem szolgáltatta (Bp. T. 8. P. 11.537 1925/48. sz.). A vagyonfelügyelő dijának előlegezése a 'felfolyamodás stádiumában is pótolható és a pótlás a mulasztás következményeit — tekintettel a Pp. 554. §-ára — elhárítja (Bp T. 8. P. 6955/1925/24. sz.). A vagyonfelügyelői dij tárgyában használt felfolyamodás határideje egyébként nem az egyességet jóváhagyó határozatnak a hivatalos lapban való közlésé tői, hanem a Pp. 552. §-ához képest a határozat kézbesítésétől száanit (Bp. T. 8. P. 9053/1925/35. sz.). A bejelentést elvben ugyan a törvényszékhez és nem a vagyonfelügyelőhöz kell benyújtani, azonban a Bp. T. 8. P Mi97/1925/14. sz. a. e hiányt orvosoltnak találta azzal, hogy a vagyonfelügyelő a követelést jelentésében figyelembe vette es igy a tárgyaláson már Írásban a bíróság rendelkezésére állt. Vájjon ez a döntés nem megy-e kissé tulmessze a liberalizmusában, afelől vitatkozni lehet. Vita támadt abban a kérdésben, vájjon az a hitelező, aki előnyös kielégítésre tart igényt, kérhet e végrehajtást a R. 62. í-a alapján abban az esetben, ha külön kielégítési jogáról le nem mond. A R. 28. §. 4. bek. kimondja, hogy az a hitelező, aki előnyös kielégítésre tart igényt, a bejelentésben ezt és igényének jogalapját közölni köteles s a 62. §-ra. való utalással nézetem szerint, azt fejezi ki, hogy ha. ezt, elmulasztja, a táblás kimutatáson alapuló \égrehajíás az ő követelése javára is csak a quota erejéig rendelhető el. Ezzel szemben a Bp. T. 8. P. 6574/ !')25/196. sz. a. arra az álláspontra helyezkedik, hogy mivel az előnyösen kielégítendő követeléseket az egyességi eljárás nem elinti, az egyesség joghatálya sem terjed ki ezekre és ennélfogva az egyesség birói jóváhagyásának sincs meg az a következménye, amit a R. 62. §-a a bejelentett rendes követelésekre nézve megállapít, hogy tehát az ily követelés hányada erejéig sincs végrehajtásnak ily alapon helye. A kommentáromban (71. lap) is képviselt e nézetemmel szemben ezt az álláspontot, kénytelen vagyok túlzásnak tekinteni: a különjogos hitelező az egvességi hányad erejéig nem lehet rosszabb helyzetben, mint a chirografarius hitelező. — A Bp. T. 8. P. 11.929/1925/43. sz. i V ö. azonban most uj K. 48. §• 4- bek.