Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

Külföldi vasúti joggyakorlat hozni. mintha annak idején az elveszett áru értékét kézhez kapta volna". (1924. febr. 4.) A Wienben a csehszlovák átmeneti vonalakra csehszlovák valután lefizetett fuvardíj többletet a felszólamlásra jogosult feladó az eredeti valutában követelheti vissza. E kötelezettség jogi alapját a bíróság abban látja, hogy a cseh vasút a fuvardijat az. osztrák vasútnak csehszlovák valutában visszafizette, ha tehát az osztrák vasút a fuvardíj többletet a feladás napján átszámított osztrák koronában folyósította, akkor a féladó csak töredékét kapta meg tartozatlan fizetésének, a vasút pedig a többlettel jogtalanul gazdagodott. (Keresk. feli. tvsz. 162/1923.) Azáltal, hogy a feladó a külföldi vonalakra eső fuvardijat nem az előirt valutában, hanem hazai pénznemben fizette be. nem veszti el jogát arra, hogy a fuvardijtöbbletet az előirt külföldi valutában követelje vissza, mert a fuvardijtöbblet visszafizetésénél az a pénznem irányadó, amelyben a fuvardíj elő volt irva. (Prágai legf. tvsz. 1923. nov. 21. Ítélet.) Talán fölösleges megjegyeznem, hogy a mi bíróságaink a tartozatlanul fizetett fuvardijak — fogalmi typusa a jogalap nélküli gazdagodás gyümölcsének — visszafizetése terén sem ismerik a valorizációt, de még egy-két magában álló határozattól eltekintve, az idegen valutában fizetett fuvardijtöbbletet sem effektív idegen valutában fizettetik vissza. Ha a feladó csehszlovák valutában irja elő az utánvételi összeget, akkor a vasút elleni követelése jogosan irányul csehszlovák valutában való fizetésre ; ha tehát a vasút a befolyt utánvétet osztrák koronában folyósítja, akkor a külföldi valutaösszeget a fizetési nap árfolyamán köteles átszámítani. (Handelsgericht, Wien, 180/1923.) 2. A vasút jogi helyzete nálunk nagyon hasonlít a középkori privilégiumokkal felruházott jogalanyok kedvezményezett helyzetéhez. Valorizáció, a ténylegés kárt fedő kártérítés, a kölcsönös kereskedői bona fides elve, mind csupán gyönge jus gentium, amely elvesztette hatóerejét vasúti joggyakorlatunkban. A német és osztrák gyakorlat nem tür hasonló privilegizációt: sőt ügyelembevéve a vasút fuvarozási monopóliumában rejlő kényszerítő erőt, a legszigorúbb mértékkel bírálja eV üzleti tevékenységét. Jellemző erre vonatkozólag a wieni Oberst-Gerichtshof következő ítélete : Ha a vasút tévesen olyan kivételes díjszabást létesített, amely a szállított áru tekintetében drágább az általános díjszabásnál, akkor a jó erkölcsökbe ütközik, ha ezt a drágább díjszabást alkalmazza csak azért, mert a feladó a téves díjszabási intézkedést nem ismerve, ez utóbbi alkalmazását kérte. Egyébként is, ha a vasút felismerte, vagy felismerhette azt, hogy a fél tévesen irt elő díjszabási utasítást, ugy a fél e tévedéséből, a fél kárára előnyöket nem származtathat. (1924. március 26. Ih 169.)