Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

84 Külföldi vasúti joggyakorlat Külföldi vasúti joggyakorlat. 1. A magyar vasúti jog gyakorlata — néhány kivételes határozattól eltekintve — nem ismeri a valorizáció gondolatát. Ezen a jogterületen mintegy muzeális emlékeként elmúlt időknek ma is az a sivár gondolat végzi pusztításait, amely a korona = korona elvének pathétikus védelmében jelentős tényezője volt gazdasági tönkrejutásunknak. Ha uj egyszakaszos törvény kimondaná — hivatkozással az állam pénzügyi helyzetére, a salus rei publicaere — azt az elvet, hogy a vasút fuvarozási ügyleteiből eredő károkért kártéritéssel nem tartozik, tulajdonképen nem tenne egyebet, mint kodifikálná a fennálló jogot. Mert ha joggyakorlatunknak nem ez az eredmény volna gyakoi lati célja, akkor érthetetlen, hogy a legkülönbözőbb, minden őszinteséget nélkülöző formula felhasználásával miért csökkenti a vasút terhére megítélt kártérítés összegét olyan minimumra, hogy tulajdonképen a kártérítés jogi elvét helyezi hatályon kívül. Az osztrák és német vasúti joggyakorlat ezzel izemben annak ellenére, hogy szintén romló valutájú országok gazdasági viszonyait rendezi: rövid ingadozás után a teljes valorizáció irányában halad. A saarvidéki legf. tvszék még a vasút fizetési késedelméből deriválja azt a kötelezettséget, hogy a pénz értékcsökkenéséből eredő kárt is megtéríteni köteles (1922. jun. 14-i ítélet), a recens joggyakorlat azonban nem folyamodik többé a késedelem vagy a vétkesség konstrukciójához. Azon az egyedül helyes állásponton van, hogy a pénzromlás maga, a valorizációs kötelmet keletkeztető tény: nem szubjektív vétkesség következménye, hanem attól teljesen függetlenül hat. A berlini Kammergericht kimondta, hogy „ha a vasút az elveszett áruért kértéritésre köteles, akkor a károsult követelheti azt a valorizációs különbséget is, amely azáltal állt elő. hogy a vasút a kártérítési összeget nem annak felmerültekor űzette és a pénz értékcsökkenése folytán a károsult a fizetés idején a vasút által névértékben fizetett összeggel felmerült kárát nem pótolhatta. Sőt ha az ítélet meghozatalakor sem íizet alperes és a fenti, módon megállapított marasztalási összeggel is késedelmeskedik, továbbmenőleg azt a valorizációs különbözetet is megtéríteni köteles, amely az ítélet meghozatalától a végrehajtás lefolytatása idejéig előállott. (1923. dec. 31.) A müncheni Oberlandesgericht szerint „a NE. 34. cikke szerint az elveszett árunak azon kereskedelmi értéke térítendő meg, amellyel a feladás helyén birt azon időben, mikor az áru fuvarozás végett átvétetett. Ebből következik, hogy a vasút az elveszett áru teljes kereskedelmi értékét köteles megtéríteni olyképen, hogy a feladás idején volt papirmárkaérték teljesen valorizálandó, mert a károsultat olyan helyzetbe kell