Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám

52 Dr. Szladits Károly olyatén valorizálására, aminőt a gyakorlat pl. a közszerzeménybe befordított különvagyon tekintetében ismer el. Bizonyára figyelembe fogják venni, hogy a hozomány mily alakban olvadt be a férj vagyonába és hogy az igy beolvadt vagyonérték a férj vagyonában minő átalakuláson ment át. Hasonlóképen rendelkezik pl. az osztrák Familien-Gláubigergesetz. Legnehezebb kérdés a kölcsönök valorizálása. Bíróságaink eddig az erre célzó kereseteket következetesen elutasították. Különösen pedig az esetek egész sorában kötelezték az osztrák jelzálogintézeteket, hogy követeléseik osztrák papirkorona-névértéke ellenében adjanak törlési engedélyt. Másutt a bíróságok elszántabbak voltak e kérdés eldöntésében. Így a varsói főtörvényszék, a darmstadti OLG. végül a német Reichsgericht 1923. évi novemberi hires ítéletében. Ezek a döntések adták meg a lökést a lengyel és a német valorizációs rendeletekhez. A Reichsgericht ítéletének indokolása különböző jogelvekkel próbálkozik. Próbálja a megoldást arra alapítani, hogy a kölcsön alapján ,,Sachen gleicher Art und Giite" téritendök meg (BGB. 60?.). Ámde hiszen a valutatörvényhozás az átszámítási kulccsal éppen a megfelelőséget akarja kifejezni.1 A RG. másik érve egy bizonyos hallgatag értékállandósági garanciazáradékot tételez fel a felek szándékaként: ha a felek előre látták volna a pénzromlást, védekeztek volna ellene. Csakhogy ez nimiuni probat, mert ily garanciazáradékkal a legkevesebb adós mert volna kölcsönt felvenni. Hiszen látjuk, hogy még az effektív aranyzáradékot is kénytelen volt a törvényhozás a gazdasági viszonyok nyomása alatt megfelelően enyhíteni (devalorizálás a 950/1923. M. E. számú aranyrendeletben). Marad tehát a kölcsönvalorizálás jogi indokául a jóhiszemű iigíjletbetöltés kívánalma. A papirnévérték szolgáltatásá1 Meg inkább lehetne hivatkozni az optk. 988. §-ára, mely szerint „A belső értéket meg nem változtató törvényes pénzváltozások a kölcsönadó rovására történnek. De ba a belső érték változik, a fizetés azon belső érték aránya szerint teljesítendő, mellyel az adott pénznem a kölcsön adásakor birt". Ez azonban nyilván csak az ércpénzre vonatkozik (Savigny elmélete) és általában csak törvényes átszámítási kulcs hiányában alkalmazható.