Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Jurygyakorlata a tisztességtelen verseny iránti ügyekben

42 Útszéli jogesetek 2. A különböző magánjogi jellegű szolgáltatások közüzembe vétele a közönséget az ilyen üzemekkel szemben a jogi védelemtől csaknem teljesen megfosztja. Az üzemek monopolisztikus helyzete azok számára a szabad versenyben rejlő ösztönzést a minél jobb és olcsóbb kiszolgálásra persze kikapcsolja s a közönség csak kettő között választhat: vagy lemond a szolgáltatás igénybevételéről, vagy aláveti magát az egyoldalulag diktált szerződési feltételeknek és megelégszik azzal a rossz és drága kiszolgálással, amit kap. így vagyunk a közlekedéssel (vasút, villanyos, stb.), a gázzal, a villamos áram szolgáltatásával, a telefonnal. Az adminisztratív berendezések (panasz az igazgatósághoz, stb.) éppoly rosszak, mint a 'szolgáltatás maga ; talán még rosszabbak, mivel tagadhatatlanul közrejátszik a közönség arra való nevelése, hogy ne panaszkodjék és ne követelődzzék, mert úgyis hiába. Hasonló eredményt idéz elő egyes üzletágakban a kartellek és trustök kifejlődése, ami szintén paralizálja a szabad versenyben rejlő biztosítékokat. így pl. a nagybankok megállapodásai folytán valamennyinél azonosak az üzleti szokások és feltételek, amelyeket egyoldalulag szabnak meg. Magánjogi szempontból a kérdésnek két ága van: az egyik a blanketta-szerződések kérdése, a másik a polgári perut megengedettsége és gyakorlati igénybevehetősége. Ami az elsőt illeti: csak „sugalmak"ról beszélhetünk, amelyek a jogalkotásban és a jogalkalmazásban itt-ott felbukkannak, anélkül, hogy átfogó jogelvvé sűrűsödtek volna. A vaspályák a fuvarozást bizonyos teltételek mellett meg nem tagadhatják (K. T. 428. §.), a biztosító a biztosítási feltételekben a biztositottra feltűnően hátrányos kikötéseket nem tehet; a fogadós a maga törvényes felelősségét kifüggesztett hirdetménnyel vagy más egyoldalú nyilatkozattal ki nem zárhatja, sem a törvénytől eltérő más módon nem korlátozhatja (1924: XIII. t.-c. 4. §.). Oly általános magánjogi szabály azonban, amely az ily gazdasági túlsúlyban levő szerződő féllel szemben a magánegyénnek oltalmat nyújtana, sem a fennálló jogban nincs, sem a polgári tkv. törvényjavaslatából ki nem olvasható. Fontos volna, hogy a joggyakorlat oly irányban fejlődjék, amely túlemelkedik a külső formán és a szerződés tartalmaként nem azt állapítja meg, ami az egyoldalúan a fél elébe tárt feltételekben ki van kötve, hanem azt, ami a forgalomban szokásos és a félre nézve nem oly terhes, hogy a szerződést feltehetőleg semmiesetre sem kötötte volna meg, ha annak horderejéröl tudott és magának számot adott volna. Az elv alkalmazásánál pedig irányadó iell legyen a gondosságnak, figyelemnek és tájékozottságnak az a kisebb fóka, amelyet az illető fél személyében fel lehet tételezni. Ami már most a felvetett második kérdést illeti, erre nézve még ennyi vigasztalót sem tudunk mondani. Érvénytelennek kellene kijelenteni a közüzemmel kötött szerződésben foglalt azt a kikötést, amely a bírói utat kizárja. De ennek csak akkor lenne foganatja, ha valóban léteznék oly birói ut, amely tényleg és nemcsak papíron vehető igénybe. Valamikor arról ábrándoztunk, hogy ily sokszor bagatell jellegű ügyek részére gyorsan és hathatósan működő békebiróságokat szervezzünk,