Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - Jogbizonytalanság a kamatkérdésekben

SS Jogbizonytalanság a kamatkérdésekben A budapesti közp. kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság az 1923 : XXXIX. t.-e.-ben foglalt legmagasabb (1. pont) kamatot veszi zsinórmértéknek a szerződési kamatokra s ennek megfelelően ezidőszerint 18%-ot, mint maximális szerződési kamatot kebelez be. Viszont tudunk olyan telekkönyvi, illetve közjegyzői gyakorlatról is, amely a legkonservativebb álláspontra helyezkedve 8%-nál nagyobb szerződési kamatot nem kebelez be, illetve róla közokiratot nem vesz fel. Az 1923 : XXXIX, t.-c.-ből vett analógia — eltekintve a két kamat teljesen különböző jogi természetétől — nézetünk szerint azért is helytelen, mert ezen törvény cca egy esztendeje már idejét multa. Az igazságügyminiszter u. i. a törvény létjogosultságát a magyar korona külföldi értékelésének folytonos csökkenésével és az árucikkek árának fokozatos emelkedésével indokolta. Ezen indokok a magyar korona értékének és az árucikkek árának stabilitása óta elestek. A magyar korona külföldi értékelése cca egy év óta nem változik. Nincs meg tehát a belső létjogosultsága annak, hogy az adós késedelmi kamat helyett kártérítéssel tartozzék. A kártérítési konstrukció szerintünk azzal a veszéllyel is jár, hogy a hitelező esetleg semmiféle kamatot nem kap. A kártérítési jog dogmatikája szerint u. i. az adós csak akkor tartozik kártérítéssel, ha a hitelezőnek kára van. Az 1923. évi XXXIX. t.-c. által inaugurált jogi helyzet az, hogy ha az adós bizonyítani tudja, miszerint a hitelező pénzét a késedelem alatt egyáltalán nem, avagy kisebb kamatláb mellett gyümölcsöztette volna, mint amit a min. rendelet megállapit, akkor kártérítés cimén kamatot egyáltalán nem, illetve csak annyit köteles fizetni, amennyit a hitelező elért volna. Dogmatikailag tehát indokoltabb kártérítés helyett a törvényes késedelmi kamathoz visszatérni, mely jár a hitelezőnek tekintet nélkül arra, van-e kára vagy sem. A kártérítés gondolata különben inkább csak papíron van meg. A gyakorlatban a bíró sohasem kutatja, van-e kára a hitelezőnek, hanem a késedelmi kártérítést késedelmi kamatként megítéli, amint a törvényes előfeltételek fennforgását megállapította. Egyébként az 1877 : VIII. t.-c.-et ma már nehéz halottaiból feltámasztani és talán nem is érdemes. Eltekintve a törvény elavulásától, a 9. §-nak ama szerencsétlen intézkedése, hogy a törvény határozmányai nem alkalmazhatók a váltókövetelésekre, tág teret nyit a törvény kijátszására. Legjelesebb hiteljogászaink támadják ezen törvényhelyet, rámutatván arra. hogy a törvény olykép magyarázható, hogy a váltó összegébe beszámított kamatra a kamatkorlátozások nem állanak. Ez pedig illuzóriussá teszi a törvényt, mert a hitelező egyszerűen váltót vesz, valahányszor 8%-nál magasabb kamatra akar kölcsönt vagy hitelt adni.