Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - Jogbizonytalanság a kamatkérdésekben

Jogbizonytalanság a kamatkérdésekben 27 annak az anyagi jogi előkérdésnek az eldöntését, valorizálandó-e az illető jelzálogos követelés és figyelemreméltó, hogy a bíró­ságok, amelyek a pergátló kifogás tárgyalásánál csak inciden­taliter döntenek az anyagi jogi kérdés felett, ilyenkor néha messzebb mennek, mint akkor, amidőn maga az anyagi jogi kérdés kerül eléjük. V. J. S\ Jogbizonytalanság a kamatkérdésekben. Mióta az 1923. évi XXXIX. t.-c. a jogirodalom részéről koncentrikus támadásnak lett kitéve, mindössze az a változás történt, hogy a kormány a kártérítési kamatlábat leszállította. Egyébként minden' maradt a régiben. Eltekintve egyes speciális törvényekben foglalt kamat­meghatározásoktól, ezidöszerint ötféle kamat sújthatja a kése­delmes adóst. Jelesül: 1. az i. t. 2. §. első bekezdésében foglalt legmagasabb (havi 172%) miniszteriális kamat; 2. a 2. §. második bekezdésében emiitett jegybanki ka­matlábat (ezidöszerint évi 2%-al) meghaladó mérsékeltebb kamat; 3. a valorizálva megítélt összegek után járó és birói megállapítástól függő kamat, melynek az előző pontban em­iitett kamat a felső és a törvényes késedelmi kamat az alsó határa; 4. a buza- s hasonló termények, továbbá az arany-, ezüst és külföldi pénznemre szóló tartozások után járó évi 5% kamat, amennyiben nem váltón alapulnak; 5. amennyiben pedig váltón alapulnak: évi 6%. A késedelmi kamatoknak egész skálájával rendelkezünk tehát, azt azonban nem tudjuk, hogy mekkora az érvényesen kiköthető szerződési Icámat. Volt már alkalmunk kifejteni (A kamatmaximum reformja. Jogt. Közi. 1924. 21.), hogy a szerződési kamatot szabályozó 1877 : VIII. t.-c. nincs hatályban és hogy nem helytálló az a min. indokolás, mely szerint az 1923 : XXXIX. t.-c.-ben enge­délyezett kamatoknál magasabb kamatok birói megítélése, közjegyzői okiratba foglalása és telekkönyvi bekebelezése tekintetében tilalom áll fenn. Ez a gondolat abból a szemléletből indult ki, hogy az u. n. kártérítési kamatmeghatározások az 1877 : VIII. t.-c.-ben foglalt kamatmaximum helyébe léptek. Nézetünk szerint ezt világosan ki kellett volna a törvényben mondani, mert mivel sem igazolható, hogy a fenti 1—5. pontok alatt emiitett ka­matlábak közül miért csak az 1. pontban említett kamatláb lépett az évi 8% helyébe. A gyakorlat azonban mégis ezen álláspontra helyezkedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom