Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - A heidelbergi 33. német jogászgyülés (1924. szeptember 11-13.) magánjogi szakosztályának tárgyalásai

24 Gazdasági lehetetlenülés és kirtirités ügyvédség egy magasabb fokozatának behozatala sehol sem vonta maga után a jogorvoslatok számának csökkenését. A biztosíték a felülvizsgálat sikertelensége esetére vagy csekély összegű s akkor senkit sem tart vissza, vagy nagy összegű s akkor a felülvizsgálat kockázatát ugyan növeli, de elnyomja esetleg az alaposnak látszó jogorvoslattal való élés lehetőségét is s ezzel megnehezíti a valóban helytelen másodbirósági határozatok korrektúráját. M. A. Joggyakorlat. Gazdasági lehetetlenülés és kártérítés. Régebben aggállyal néztük, hogy a biróság még olyankor is kártérítésre kötelezte a gazdasági lehetetlenülés okából a szállítás alól helyesen felmentett eladót, ha ezt semmi vétkesség nem terhelte. Azt az előnyét az eladónak, hogy az árut immár „többért" adhatja el másnak, puszta papirkoronalátszatnak mondottuk, amely reális gazdagodást nem ad s tehát kártérítésre sem lehet alap. Ezt immár a judikatura is igy tartja. Ha a gazdasági lehetetlenülés már a szállítási határidőben is fennforog, ugy az eladót vétlenül mentesiti (pl. Kúria IV. 166/1923. szám alatt) és ő kártérítéssel sem tartozik. Ámde lehetséges, hogy a szállítási határidőig még nem lett gazdaságilag lehetetlenné a szolgáltatás, de az eladó mégse látja érdekében állónak a szállítást, pl. mert már eredetileg a piaci áron alul adott el s ezt megbánta, vagy mert emelkedtek ugyan azóta az árak, dc csak oly kisebb mértékben, bogy ö \ gazdasági lehetetlenülésre még nem hivatkozhatik. Ilyenkor a szállítást jogosulatlanul tagadván meg, azzal a differenciával károsítja a vevőt, amellyel ő a pillanatnyi piaci ár alatt lenne köteles szolgáltatni. A Kúria ezt igen helyesen kianalizálván, még akkor is kötelezi az eladót e különbözet megtérítésére, ha őt szállításra sikeresen perelni amiatt nem lehet, mert utóbb, a perindítás előtt vagy után, annyira fokozódott az áremelkedés, hogy immár kimeríti a gazdasági lehetetlenülést. (így pl. Kúria IV. 1317/1924. és VII. 6881/1923. számok alatt.) Csak azt nem helyeselhetjük, hogy ezt a különbözetet — hasonlóan egyéb oku nemszállitásokból eredő vételárkülönbözetekhez — a Kúria vagy teljesen, vagy legalább is az elsőfokú ítélet idejéig valorizálatlanul hagyja, tehát engedi elértéktelenedni. Mint minden más kárt, ezt is csak felértékelve téríti az adós „valóságosan"; anélkül az évekre visszamenő eseteknél puszta elvi deklarációvá devalválódik az egész szankció, amellyel a szerződésszegő eladót sújtani joggal kívánatos. (b. gy.)