Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 4. szám

Bésipénytársaság elleni csődnyitds cégjegyzéshez szükséges, a csőd tárgyalás kitűzése iiélkül ; elrendelendő akkor is, lia a fizetések megszüntetése hitelt érdemlőén liém igazoltatik, de viszont a csődtörvénynek a csődnyitás elrendelésé tekintetében intézkedő 244. §-a előírja azt is, hogy aközadós, illetve részvénytársaságoknál áz érvényes cégjegyzéshez1 szükséges igazgatósági tagok olyan mérleget 'köteles 'beterjeszteni, amelyet olyan kijelentéssel irtak alá, hogy annak valódiságát készek esküvel is megerősíteni s azonkívül a hitelezők nevei s lakhelyei a mérleghez csatolt kimutatásban különösen kitüntetendók. A csődnyitási kérvény mellé becsatolt mérlegeknek azonban áz emiitett előfeltételei nincsenek még s azonkívül a hitelezők nevei és lakhelyei sem jelentettek be. Szükséges ennélfogva tárgyalás kitűzése s a felek meghallgatása után ezeknek a hiányoknak a pótlása s alkalom adandó a felfolyamodással élő részvényeseknek, hogy a bemutatandó ujabb mérlegre, valamint a hitelezők névjegyzékére észrevételeiket megtehessék." A kir. ítélőtábla tehát látszólag magáévá teszi azon elvet, hogy a Cs. T. 247. §-a szerint részvénytársaság ellen esőd nyitandó, ha ezt a cégjegyzéshez szükséges számú igazgatósági tag kéri. De a gyakorlati esetből látván a veszélyt, mélyet a törvény Krélik szerinti értelmezése jelent, ennek correctivumaként a 244. §.-ban előirt mérleg és hitelezői kimutatás csatolását kívánja meg, — hozzátévén, hogy ezen csatolmányokra a részvényesek megtették észrevételeiket. Már most azért mondjuk, hogy a Cst. 247. g-ának Krélik-féle merev értelmezését a kir. ítélőtábla csak látszólag tette magáévá, mert a 244. §-ban előírtak csatolásának megkivánása és az esetre való észrevétel téte, lének megengedése ezen értelmezést kizárják. A bíróságnak az észrevételek folytán foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy a fizetések megszüntetése igazolva van-e s hogy a csődnyitás egyéb anyagi feltételei fennforognak-e. A r.-t. cégjegyzéshez szükséges számú igazgatójának egyszerű kérelme, vagy bejelentése tehát a csődnyitáshoz nem elég. Ezen határozathoz következőket tartjuk szükségesnek megjegyezni: A 244. §. egyáltalán nem mondja, hogy ha kereskedő, vagy kereskedelmi társaság fizetéseinek megszüntetését bejelenti, — a csőd feltétlenül megnyitandó. Kern is lenne célja az ugyanazon mondatban lévő azon kötelezettségnek, mely szerint a könyveket a törvényszék kizárólagos rendelkezése alá tartozik bocsátani, — ha a biróságnak csődnyitási kötelezettsége lenne. Mert hiszen a csőd megnyitása után a könyvek úgyis a bíróság rendelkezése alá kerülnek s igy ezen imperativ rendelkezésnek más célja nem lehet, mint az, hogy a bíróság a könyvekből a fizetések megszüntetését, a hitelezők többségét és a csöd alá vonható vagyonnak a költségekre elegendő voltát megállapíthassa. Csődtörvényünk tudvalevően az 1807. február 10-iki német csődeljárási törvény után készült. Ennek 104. §-a mondja ki ugyanazon szabályt, mint a magyar törvény 82. §-a. Ehhez Jaeger kitűnő kommentárja a következő magyarázatot fűzi: 7