Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 4. szám

150 Dr. Meszlény Artúr ból tulajdonit jelentőséget1): s Plósz nem állítja, amit Degenkolb a szájába ad,2) hogy a keresetjog a megalapozott keresetre van szorítva, hanem a felhívott helyen3) — eredeti álláspontjához tökéletes következetességgel — azt fejtegeti, hogy a per megalapítása szempontjából ugyan közömbös a kereset helytállósága, mert az az ügy érdemére tartozik, de az alaptalan perindításnak mégis' megvannak a másnemű korlátai, jelesül a perköltségviselés szankciója, amelyet az általános quasi-deliktuális magánjogi felelősségre vezet vissza. Vájjon a perköltség viselésének éz a konstrukciója helytálló-e vagy nem, külön kérdés — magam sem osztom e nézetet; de a keresetjog elmélete szempontjából ez a probléma teljességgel közömbös. Hazai jogunk Plósz elméletének törvénybeli testet adolt s ezzel annak gyakorlati keresztülvihetőségét kézzelfoghatóan igazolta a magyar polgári perrendtartásban, amely bevallottan és következetesen a Plósz-ié\e keresetjog álláspontján áll nemcsak, hanem az in jure és in judicio lefolyó két perszak elkülönítését is kristálytisztán keresztülviszi. Ragyogó örömmel mondotta e sorok Írójának Plósz, amikor a Pp. végleges javaslatával elkészült, hogy „olyan valamit hozok nektek, amiről nem is álmodtok: a magyar litis contestatió-t". Ez a javaslat a percaesurát lényegében teljesen ugyanúgy állapítja meg, amint azt Plósz már az 1885-ben közzétett perrendtartási tervezetében javasolta. Megokolása is klasszikus tömörségben tartalmazza Plósz tudományos hiszekegyjét. „A pert, hogy az lefolyhassék, előbb létre kell hozni. A perben ennélfogva két tényálladékkal találkozhatunk, t. i. a pernek és a perbevitt jognak a tényálladékával. A perben előforduló' cselekmények ennélfogva szintén kétfélék, t. i. vagy a per létrehozására, vagy pedig a pér folytatására, az érdemre vonatkoznak. Ez a dualizmus nagy jelentőséggel bír, mert a per lényeges tényálladékának hiánya egészen más következményekkel jár, mint a perbevitt jog tényálladékának hiánya. Az előbbi pergátló akadály és ... a per folytatásának végzés által való megtagadására, továbbá a már véghezvitt perbeli 1) Id.m. 13. s. k. 31. L 2) Id. m. 8. 1. 3) Id. m. 93. 1.